15. Fejezet

Szeptember 14. Vasárnap

Reggel arra ébredtem, hogy Vani leesik az ágyról... hát, jó. 

- Auuuu! - kiáltott fel.

- Aaaaaaaaaztarohadt! Mi a jó k**va életet csinálsz?! -  fájlalta magát, majd káromkodott Domi... mert Vani történetesen rá esett... 

- Jaj, Domi! Bocsi... 

- Vani! Mit művelsz?

- Leesem az ágyról?... 

- Értelem... - röhög fel Domi. - De ezt egy pár csontom bánta... - állt fel a derekát fogva. 

- Mi történt? - jött be a szobába Domi anyukája (aki éjjel jött meg), és Tini. Ők már a reggelin dolgoztak. 

- Semmi... csak Vani leesett az ágyról. - mondta Lili.

- Dominak meg eltört a dereka. De amúgy semmi. - fejezte be Anna. De látva Domi anyukája arcát, inkább helyesbített. - Csak vicceltem!

Miután mindenki feltápászkodott a földről/ágyról/stb.-ről, kimentünk a nappaliba és bekapcsoltuk a TV-t. Tini és Domi anyukája (aki megengedte, hogy tegezzük, szóval csak szimplán Petra) hozták a reggelit. Kakaó, és csokis keksz. De nem akármilyen. Meleg, és ahogy a szádba veszed, omlósan összemorzsolódik, majd a csokidarabkák elolvadnak a szádban... isteni! Komolyan, ide fogok járni! Folyton... *-* Hmm.... ez egy álomvilág! Ezután felöltöztünk, a mai szettem egy sima, kantáros farmer (nem tudom hogy hívják, amúgy meg totál régi, de ide megfelel), meg alá egy sima fehér póló.

- Lányok, én most visszafekszem aludni, érezzétek jól magatokat! - mondta Petra.

- Rendben, köszönjük! - válaszoltuk. 

- Na csajok, mit csináljunk? - kérdezte Domi.

- Nem tudom... 

- Twisterezzünk! Vaaagy... számháborúzhatnánk! 

- Kinectezzünk vagy újságtáncoljunk.

- Beszélgessünk.

- Selfiezzünk! - hangzottak a válaszok.

- Szerintem mind jó ötlet. Az úgy milyen lenne, hogy először beszélgetünk, és selfiezünk, majd ha már nem dobjuk ki a taccsot, szép sorban az összeset...

- Oké. :) 

- Jó ötlet.

- Anyucinak tetszik. 

- Sam&Cat?

- Naná!

Miután ezt a roppant fontos témát megvitattuk, el is kezdtük megvalósítani a tervet.

- Jajjj... bár... hogyha... - próbált beszélni Anna.

- Mi van? - kérdezte mindenki egyszerre.

- Ronival még el sem meséltük, hogy békültünk ki... és arra gondoltam, hogy most elmondhatnánk. 

- Tényleg! - reagáltam, felfogva a dolgokat.

Szóval, egy ideig ezt meséltük, aztán Nessa benyögi:

- Csinálhatnánk karkötőket egymásnak, hogy jelképezzük, mindig számíthatunk egymásra, és egy csapat vagyunk. - erre mindenki elkezd röhögni. De csak azért, mert ezen már rég túl vagyunk. Amúgy nem rossz ötlet.

- Oké, belevesszük a tervbe. :)

Domi fölment a szobajába pár karkötőhöz való gumiért és ezeket a szép színes karkötőket gyártottuk belőle: 

Karkötő készítés közben dumáltunk a fiúkról, filmekről, szexi Justin Bieberről (Emma kedvéért), sportokról és mindenről igazából, mert be se ált a szánk. Em karkötője lett a legszebb ilyen szivárvány színű. 

Eljött a várva várt ugrándozás azaz X-Box-ozás. Elsőnek a sport seazon 1&2- vel játszottunk. (volt benne síelés, foci, röpi, tenisz, ping-pong, amerikai foci, darts és stb.) Az amerikai foci volt a legviccesebb futottunk mint állat és mindig kiakadtunk azon h az ellenfél ránkugrik, ez csalás! A sportos játék után megpillantottam egy táncos játékot a polcon, Just Dance 2014-et, levettem és átnéztem rajta a zenéket. Nagyon jók voltak rajta! 

- Domi, rakjuk most be ezt! -és a kezébe adtam a lemezt.

Domi berakta és elindult a játék. Ezt ugye maximum 4-en lehetett látszani ezért felosztottuk magunkat: Anna, Lili, Tini és Domi, Vani, Emma, én. Nekem nagyon tetszett ez a játék majd én is megveszem magamnak otthonra! A tánc olyannyira lefárasztott minket, hogy amikor meghallottuk, hogy Domi anyukája, Petra - aki idő közben újból felébredt, és meg is főzött (vagy rendelt?) - ebédhez hív minket, gyorsan az étkezőbe sprinteltünk. Az ebéd valami isteni volt, lazagne ala Petra, üdítőnek pedig készített nekünk egy kancsó limonádét. Ebéd után felmentünk Domi szobájába és csináltunk egy csomó képet, amik közül párat facebookra is kiraktunk. Volt itt mosolygós, csücsörítős, szíves, peace-es és mindenféle arckifejezés, szóval nagyon jól elvoltunk. Emésztés és szelfizés után, újságtáncoltunk. Párokba rendeződtünk, én most Vanival voltam együtt. Ami nagy mázli volt! A játék lényege annyi, hogy megy a zene, egy újságon áll és táncol mindenki, párokban. Amikor megáll a zene, mindig félbe kell hajtani a lapot. És akármit csinálhatsz, de csak az újságon lehetsz, és táncolnotok kell, ha valaki lelép róla, az a csapat kiesik. Nagyon vicces.:D Mi úgy oldottuk meg, hogy Vanit a hátamra vettem.Jó volt.<3 Sajnos délután 3-kor haza kellett mennem, mert hétfőre kell készülni angolra, szódoga lesz és még a matek házim sincs kész. De hamar ismétlést csajok!♥

Otthon leültem tanulni a matek lecóm, egy picit nehéz volt, de 1 óra alatt megírtam. Az angolon meg nem szenvedtem annyit max. 20 percet. Szeretem az angol nyelvet. Tanulás után benéztem Patrikhoz, ő éppen valami hokis játékkal játszott a PlayStation-én ezért úgy döntöttem nem zavarom. Lementem az emeletről anyukékhoz, anyu pont a vacsorát csinálta, apu pedig Tv-zett, így hát leültem mellé. Nem tudom pontosan mit néztünk ha jól tudom egy krimi sorozatot, ha jól rémlik a Castle-t. Nekem tetszett, apunak pedig ha jól láttam még jobban, mint nekem. 

- Gyertek! Kész a vacsora! -hívott minket anyu az asztalhoz. Patrik viszont nem hallotta, ezért felmentem és szóltam én is neki. 

- Rikk, drága öcsém, gyere, mert felfalom a drágaságos vacsidat! - poénkodtam.

- Megyek Roni! Csak a drágaságomat ne bántsd! - szólt le Patrik.

Neee, és leesett, hogy ezt mondja az a kis szörny a Gyűrűk urában. Most is szakadok ezen! Viberen meg is iratam Nikinek, hogy vacsizok. A vacsora spagetti bolognese volt amit egyszerűen imádok! Az olasz kaják a kedvenceim! Vacsi közben Patrik elmesélte, hogy a mai meccsen 4:2-re legyőzték a Dunaújvárost és ő lőtte az első gólt. Én nagyon büszke vagyok a kis öcsikémre, meg is ölelgettem és most ő is szivesen ölelgetett. Ezután felmentünk és elmentem hajatmosni aztán beszárítottam egyenesre majd pizsit húztam és bavackoltam magam a szobámba. Ekkor telóm többet is pittyegett, ezért megnéztem, hogy ki írt:

Most Annától, és Mátétól kaptam üzenetet, de volt egy régebbi is, ami Nikitől (nagyon hiányzik:'/♥) jött. 

Anna üzije:

"Szijaa Rona holnap tali a sulinál vedd fel a conversed és azt a menő cap-et, amit a taskádba rejtettem. Puszi Anna ;)"

Ekkor előkaptam a táskám és megtalaltam benne azt a cap-et amit Anna rejtett bele. Nagyon menőn néz ki, holnap tutti felveszem. 

Máté üzije: 

" Szia drágaságos nyuszim...na jo tudom béna még mindig nem tudtam neked egy jó becenevet kitalálni. De nagyon szeretleeek sok eeee-vel és holnap tali a suliban. Addig is jo legyél XD.. "

Én üzim:

" Nekem is nagyon hiányzol Máté ! Én is szeretlek! Puszi :* "

Niki pedig azt írta nekem h menjek fel skypera és majd mesél. Előkerestem a laptopom és bekapcsoltam, közben megírtam Nikinek, hogy megyek skypera. Gépemen gyorsan bejelentkeztem és már hívtam is.

- Szia életem! Mi történt? -kérdeztem.

- Hello..már nagyon hiányzol nekem és képzeld el, hogy jött egy új csaj az osztályba...és most ... -akadt meg a szava

- Mi a baj? -meredtem rá aggódva.

- Most minden olyan rossz lett, mert állandóan engem csesztet és láttam, hogy a Norbival flörtölt, aztan ...megcsókolta...- fakadt ki és elkezdett sírni.

- Ne sírj..És ..járnak?

- Azt nem tudom, de nekem Norbi már nagyon régóta tetszik, ugye tudod és most meg nem veszíthetem el ...pont most. 

- Figyelj ide most rám, ne hagyd, hogy egy olyan ember akit szeretsz másé legyen, harcolj érte és hidd el, hogy nem éri meg szomorkodni, hanem légy nő, nézz annak a libának a szemébe és soha se hagyd, hogy kihasználja az érzéseidet. Ha meg nem járnak lehet, hogy csak téged szeretne bosszantani és szerintem te egy nagyon elszánt csajszi vagy, minden jo lesz hidd el. 

- Nagyon köszönöm Roni, legszívesebben megölelnélek...már nagyon hiányzol nekem! Legjobb barátok örökre! - mosolyodott el a sok sírás után Niki és átölelte a monitort ahogy én is.

- Nekem is nagyon hiányzol csajszii majd nemsokára talalkozunk. De most mennem kell holnap suli. Puszillak Szia! 

- Én is téged jóéjszakát Ronim! - és kezével egy puszit küldött a kamerába majd kinyomta a beszélgetést. 

Gépemet kikapcsolva elhelykedtem az alváshoz és még benyomtam egy zenét (Ariana Grande: Best Mistake) majd amikor vége lett leoltottam a lámpám és aludtam.

Vélemény: Nekem vannak a legjobb barátnőim, imádlak titeket! Niki már nagyon hiányzool!! 

14. Fejezet

Szeptember 13. Szombat

A buli napja! :)) 

9-re kell ott lennem Domiéknál. Vanival megyek, mert még nem voltam náluk... persze Vani már járatos a házukban, mivel legjobb barátnők. Fura, de így van. 

Negyed 9-kor ébresztett a mobilom, Pharrel Williams - Happy számával. :) Mert nagyon vártam ezt a napot, olyan jó lesz.<3

Szóval. Meghallottam a dalt, rögtön felpattantam, táncoltam egy sort és lementem reggelizni. Most csak egy müzlistál Cini Minis-t ettem TV-nézés közben. Patrik még aludt, úgyhogy nem zavart be. Aztán elkeztem készülődni. Ágyigazítás, fogmosás, öltözés (a mai szettemet egyszerűen imádom! *.* bézs, hosszú szárú Converse, farmer sort, de az a fajta ami rád simul, Micky egeres ujjatlan póló, ez viszont bő, karkötők, napszemüveg, az a fajta ami manapság nagy divat volt... olyan aminek a sarkában van egy kis vonalka... na mindegy. Szóval olyan, sötétkék, de el lehet nézni feketének is, és a szárán pici fehér pöttyök vannak. Mindenhez megy és nagyon cuki! Szeretem♥ Jah, meg egy Minnie-egér hajpánt. :) Azért szeretem, mert tetszik, és újra gyereknek érzem magam benne... szerelmem ez a szett!

Mondjuk már ősz van, de tegnap és ma 28 fok körül van érthetetlen módon... holnapra már ősziesebb időt mondanak), fésülködés, majd egy kis szempillaspirál és kész vagyok. Elraktam a maradék cuccot ami kell a bulira, de ma még használtam (pl. fésű, fogkefe stb.), majd bementem Patrikhoz, megpusziltam, megsimogattam, felpakoltam a sütit amit viszek, elköszöntem anyáéktól, és becsöngettem Vaniékhoz. Vani nyitotta ki, éppen indult ő is. Elsétáltunk Domiékhoz, szerencsére nincsenek messze. Becsöngettünk.

- Vani, Roni! Sziasztok! Gyertek be!

- Szia Domi. - egy-egy öleléssel köszöntöttük egymást, majd bementünk. Szép házuk van! Egy szintes, de szép. Nagyon otthonos, és személyre tervezett. Van benne régies, modern, átlagos, és ezek egyben. Tetszik. 

- Mi vagyunk az elsők? - kérdeztem.

- Igen, ti. Oh, csöngettek. Ness, addig légyszi pakold ki a konyhába a kajákat.

- Okés. - válaszolta Vani.

- Ness? 

- Aha. Vanessza vagyok. És szoktak Vaninak, Vancsinak, Nessanak, Nessnek, és Nessinek is hívni.

- Tök jó. Várj!:D Nessi? Mint a Loch Ness-i szörny? :D

- Aha. :D Tudom, de ez van.

- Neem, nekem tetszik.:))

- Akkor jó. ;)

- Szép házuk van.

- Ugye? Nekem is tetszik. - mondta Ness. :)

- Sziasztoook! Roni! Vani! 

- Emma! Szia!

- Tök jó a ruhád Rona. És a Minnie-füledet is nagyon bírom. :)

- Köszi Em. Rona... jó becenév:D

- A többiek is megjöttek! - szólt Domi. - Már csak Tini nincs itt. Mit csináljunk amíg megjön?

- Fessük ki egymás körmét! - veti fel az ötletet Anna. 

- Oké. :) - egyezik bele mindneki.

Emma az enyémet festi, de előtte én az övét. Vani és Domi egymásét, Anna és Lili szintén. 

- Gyertek be a szobámba, ott odaadom a körömlakkokat!

- Azta! - csodálkoztam.

- Ugye? :D - reagált Vani.

- Mi van? - értetlenkedett Domi. 

- A házatok... gyönyörű. De a szobád... eszméletlen.

- Köszi.

A körömfestés után (az enyém fehér lett, csak úgy szimplán, de nagyon tetszik!! :)) Domi elmesélte Gerivel az egész történetét. Kedden lesznek 2 évesek. Legalábbis akkor mondták ki hivatalosan. Egy fél-negyed évig nem volt... "hivatalos". Mert együtt jártak általánosba is, Dominak ő volt a legjobb barátja, mert akkor is különbözött a többi lánytól. Aztán 13 évesen történt valami... de csak egy idő után lett "bejelentve". Nemsokára Tini is megérkezett és elkezdtük a bulizást. Neki is gyönyörű ruhaösszeállítása volt, egy hátul hosszabb elöl rövidebb menta színű ruhát és hozzá passzoló masnis balerinacipőt viselt. A bulin a szülők nem voltak ott , Domi "megengedte", hogy elmenjenek moziba és egy indiai kajáldába, ahova ő úgy se szeretett volna menni. :D 

*a körömlakkozás* 

Tinit Emma gyorsan ahogy meglátta körömfestésre hívta és egy nagyon szép francia manikűrt készített neki. Tiszta tehetség bár (gondolom) a nővérétől nézi el. Igen ugyanis az ő nővére nagyon szereti a divatot és a ruhatervezést, a legnagyobb álma pedig az, hogy kimenjen Párizsba dolgozni és tanulni. Mutatott is nekünk róla egy képet (szőke haj, barna szemek, remek stílus) majd még párat a nagyon édes kiscicájáról Meredithről. Egy kis tündéri állatka. Ezután Vani is beszámolt a hokis sztorijairól, mint pl. a multkor két gólt is lőtt egy meccs alatt. Ezután Domi benyomta a ma estére készített CD-jét és táncoltunk egy csomót. Anna tényleg nagyon jól nyomta és kihívott poénból egy táncvidalara, de végül a párbajunk eredménye döntetlen lett a csajok szavazata alapján. Miután belefáradtunk a sok táncolásba beültünk a TV elé és kerestünk egy filmet ami mindenki elvárásának megfelelt. A döntésünk így végül a csajok bosszújánál állapodott meg. Pattogtattunk egy kis kukoricát és elhelyezkedtünk kénylemesen. A film nagyon-nagyon tetszett. 22-kor körül vége lett de mivel még nem voltunk álmosak dumáltunk még egy picit:

-Ti bírjátok az alkonyatot?-kérdezte Tini.

-Én nem nagyon..-válaszoltam.

-Szerintem nézhető, de én csakis a második és harmadik részt nézem meg a félmesztelen Jacob miatt.-felelte Emma

-Na de Emma! - röhögött fel Domi. 

- Jó, de a csajok bosszúját néztük, nem rémlik? - méltatlankodott Anna. 

- Tudjuk nyugii! De Tini hozta fel a témát!

- Jól van fogjatok mindent rám.-nevetett Tini.

Ekkor valami furcsa tűnt fel a csajoknak, és hátranéztek majd meglátták az alvó Vanit Domi ágyán. Nagyon aranyosan aludt, mint egy kis szőke angyal. Így hát Domi nem tudott ma a saját ágyában aludni. Az óra 23:19-et mutatt amikor Emma, Domi, Tini és Lili is takarodót fújt magának de én még nem voltam álmos, ahogy Anna se. Mi lementünk a nappaliba, hogy ne zavarjuk a többieket és leültünk a kanapéra. Beszélgettünk mindenféléről és rájöttem, hogy nincs miért utálnom őt hisz csak féltékenység szállta meg mind a kettőnk fejét. Őszintén örülök, hogy kibékültünk. Azt is elmondta Anna, hogy neki van egy 19 éves bátyja, aki minden fiú ügyön felkapja a vizet és ezért nehéz magának barátot találnia. Elmesélte, hogy annak idején (na jó, nem olyan régen) úgy barátkozott össze a Lilivel, hogy rajzolt éppen valamit amikor odament hozzá, megdícsérte a rajzát és együtt rajzoltak, beszélgettek, megismerték egymást, azóta legjobb barátnők, igaz stílusukban különbözőek. Én is meséltem neki Nikiről, a debreceni barátnőmről és a barátságunkról. Ezután már mi is elálmosodtunk és elmentünk aludni.

Vélemény: Fantasztikus nap, Annával jókat beszélgettünk. :) Emma pedig lebukott hisz nézegeti Jacob félmesztelen felsőtestét! Ejnye Em! XD

13. Fejezet

Szeptember 12. Péntek

Végreeee!! Végre péntek! :) 

Elég gáz fejjel ébredtem, de amint rájöttem, hogy milyen nap van ma, rögtön kivirult a pofám. :D Reggel gyorsan magasra összefogtam a hajamat és lementem megenni a müzlim. Amikor én már mindennel végeztem, Patrik még NAGYON aludt. xD  Úgyhogy besunnyogtam a szobájába, és rávetettem magam, mint egy kenguru, elkezdtem püfölni egy párnával, miközben azt ordítottam, hogy "ÉBRESZTŐ ÖCSÉM!!!". Szóval, hatásos ébresztést biztosítottam számára.  :DD

- Roniii!!! Mi a francot csinálsz?!?! 

- Csak azt próbáltam elmondani, hogy el fogunk késni és fel kéne kelned. - feleltem röhögve. :D

- Ezt még visszakapod. Emlékezz, ha kenguruugrásban ébresztelek fel. 

- Ugye, hogy olyan volt, mint egy kenguru? :D

...

A suliban hiányzott az ofő, úgyhogy helyettesítő tanár volt, Réka, az énekes kedvencünk. :) Jófej, laza...amolyan "álomtanár". Az órára Réka egy olyan játékot talált ki, amivel kiderül, mennyire ismerjük egymást. Egy papírra rá kell írni a ránk legjobban jellemző tulajdonságot, amit beadtunk. Ezeket Réka felolvasta, és az osztálynak ki kellett találnia, hogy ki írta. Nem akartam írni, hogy új vagyok, az úgy túl könnyű lenne. Volt egy csomó, akit nem ismertem. Ez nagyon ciki... de így van. Látásból felismerem őket, de nem foglalkoznak velem, én se velük. De már így is van itt, Dunakeszin (nem Debrecenben:D) egy kerek életem.<3 Szóval mindegy. Ezekre emlékszem Kristóf (Hegyinek hívták a fiúk), Martin, Áron... hát, ennyi. :D kicsit rövidtávú a memóriám.:DD 

Emma ezt írta: "Szőke vagyok, természetes, deszkázom, mint Domi édes, moziztam a Ronival, Kick Ass 2-t popcornnal. :)" De cuki♥ behalok :D Domi: "Deszka a mindenem. Bulim lesz a hétvégén. Tetkóim vannak, de senki nem tudja miért. A fiúm tiszta hülye:D Geri... bocs:D" Anna: "Dani a csávóm, ne nyúlja le senki. Sztem mindenki tudja ki vagyok:$$" oké... nagyjából kiismerem, (és jófej lenne alapból) milyen a személyisége, de ez a szerelem megbolondítja. És ez nekem nem jó... már egyszer az eszméletem bánta... hogy lehet olyan jól célozni? És honnan tudta, hogy ha ott eltalál kába leszek?! Na mindegy... 

Szóval. Az órák jók voltak, Boti beszólt párat, (látszik a pénteki hangulat:D) például föcin (szünetben Videómániát nézett, megkért egy végzőst, hogy "sugározzon nyíltan" :DD no comment. Először nem, de aztán kapott a srác mobilnetéből.:DD nee. Sírok. :"D) Szóval benyögte, hogy: "hol a dislike??" *előveszi az atlaszt* "Itt!" Hülyeee:D 

Emmával az egyik szünetben elvonultak, dumáltak, stb. Megszoktuk már, hogy együtt vannak, de sosem lógtak annyira egymáson. Szerintem nem is kell. Domi és Geri kapcsolata inkább olyan "barátias". Kétszer láttam őket csókolózni össz-vissz. Na de mindegy.

Órák után lementünk az ebédlőbe. Siettünk, hogy hamar hazaérjünk, elkészüljünk és megbeszélhessük a hétvégi bulit. Ma tarhonyás hús volt a kaja, de adtak mindenkinek egy barackot is, mert bevezették, hogy az ebéd mellé minden pénteken adjanak valamilyen gyümölcsöt. Most is, mint mindig a csajokkal, Domival, Emmával és Tinivel ültem egy asztalnál. Ahogy körbe néztem láttam Szamantát és Márkot, a 12.-es srácot együtt, aztán a mellettük lévő asztalnál Dzseni és Fanni figyelmesen nézték enyelgő barátnőjüket. Elég furcsa lányok de gyönyörűek. Mondjuk Dzseni (facebook nevén Jenii...) elrontotta magát a piercinggel és a folytonos sminkeléssel. Fura, de az ombre nagy divat mégis csak Fanninak (rózsaszín hajvégek...wow), egy lánynak az osztályból, azt hiszem Laura a a neve (neki legalább barna-szőke párosítással), meg a barátnőjének (neki feketéből platinaszőke lesz a végére....azta) van ilyenre festve a haja. Ez a két lány aki egy kis burokba zárkózva él, csak egymással beszélnek, mással nem. Meg láttam őket két sráccal, az egyik valószínűleg külsős, de a másik ide jár, a 11.-be. Elkalandoztam... szóval. Kajálunk, közben odajön hozzánk Vani. Aztán nagyot röhögtünk. Nem bírtam megenni a barackot. Emma megszólal:

- Kérsz barackot?

- Nem. - válaszolom.

- Pedig ő nagyon meg szeretne enni téged! - mindenki elkezd veszettül röhögni. :D :"D - A-a-azt akartam mondani, ho-hogy, a barack nagyon szeretné, hogy megedd.. :))) - mondta röhögve. hahaaa. :)

Egy ideig, csak röhögtünk egyfolytába, abba se bírtuk hagyni. Eközbe láttam, hogy anna irigykedve nézett minket. És igen, direkt írtam KIS betűvel a nevét! :D bocsi, újabb Dancsós (pontosabban Dancsüs:D)/Videómániás poén. :D 

Aztán Danit kezdte csesztetni, mutatva, hogy ő milyen jól szórakozik.

Aztán visszafordultam a többiekhez, hogy tudassam vele, engem ő nem érdekel. De odajött hozzánk egy vízzel teli kancsóval. 

- Sziasztok. Hoztam nektek vizet. - közben mosolyog, de teljesen normálisan mondja. Fura... - Önthetek? - mosolyog rám.

- Ööö... igen, köszi. 

- Jaj, bocsi. De ügyetlen vagyok! - leöntött az egész kancsó vízzel az a szemét, sunyi, alaptomos... ahh!!! Mindenki döbbenten engem bámult, vagy döbbenten röhögött. Anna kivétel volt, ő elégedetten és gonoszan nézett. Hihetetlen égés volt! Persze a főgonosz kuncogva el akart sétálni. Természetesen nem hagytam. 

- Anna! Állj meg! -utánafutottam és elkapktam a karját. Húztam a lánymosdó felé, mire kiáltani kezdett:

- Ne, Roni, ne! Ne csináld! Dani, segíts! Lili! 

- Maradtok ha jót akartok! Majd négyszemközt elintézzük. - "fenyegettem" Danit és Lilit. A mosdóba érve egy kis csönd után megszólaltam.

- Mit akarsz? Mégis miért csináltad ezt?! Leégettél az egész suli előtt!

- Ez volt a célom...

- Azt sejtem. De mi bajod van velem?! Már egyszer elkábítottál. Most leégetsz! Nem értem!

- Komolyan nem tudod?!

- Komolyan. Úgyhogy mielőtt még jobban felhúzom magam, mondd el!

- Oké. Elmondom. Szóval.Megjöttél. Tiszta új vagy. És rögtön megtaláltad a barátaid, pasid is lett. Ebből csak az zavart, hogy nekem kűzdenem kell a boldogságomért, neked meg mindenben részed van. Én végre összejöttem Danival, te meg azonnal, egy nap ismeretség után Mátéval. Nekem ez olyan r*bis, úgyhogy elkönyveltelek r*bancnak. 

- Várj. Te elkönyveltél, mint r*bi?

- Igen, de nem ez a lényeg. Szóval. Aztán beigazolódott, hogy az vagy. Ezért lettem rád rohadtul pipa.

- Mi?! De én nem is...

- Csönd már! Szóval. Uhh. Grr. Akww.

- Mivan már?! Nyögd ki!

- Oké. Ráhajtottál a pasimra. És ezen úgy bedühödtem, hogy... ahhhhh!! - dobbantott egyet a lábával. 

- De nem is hajto...

- De igen! Láttam és hallottam. De ami bosszantóbb, hogy belement... tehát nem szeret. -  Ezt már halkan mondta. Alig hallottam. Lehajtotta a fejét, de amint felnézett, láttam, hogy pár könnycsepp végigcsordult az arcán. - És ez fáj. Nagyon. - elkezdett sírni. Már nem haragudtam rá.

- Ne sírj! Gyere ide. Nincs semmi baj. Én is elmesélem, hogy te mit érthettél férre. - nekitámaszkodtunk a falnak, leültünk, a vállamra hajtotta a fejét. 

- Okéhé. - mondta sírva. - De ugye nem... szóval...

- Dehogyis! Arra emlékszel, amikor megpörgetett, a suli előtt?

- Ühüm. Akkor hallottam, hogy azt mondja neked, "akkor majd hívj fel". Az volt az első jel.

- Na ja. Akkor az volt, hogy összefutottunk és a kutyájával játszani kezdtem. Erre ő azt vonta le, hogy szeretem a kutyákat, úgyhogy elhívott megsétáltatni Dusty-t. Azért mondta, hogy hívjam. Mert még egyeztetni kellett. 

- Ahaaaa. Már értem... Bocsi, csak a jó öreg féltékenység... 

- Hagyjuk... szólnunk kellett volna, hogy ne aggódj.

- Oké. Akkor nincs harag?

- Nincs. :) - megöleltük egymást, közben jöttek páran WC-re... :D

- Én a következőt akkor vettem észre, amikor tesi után kettesben a szekrényednél voltatok és totál flörtöltetek... 

- Nem flörtöltünk. Csak megadta a számát... mert máshogy nem tudtam volna felhívni.

- Jó, már tudom. Egyébként azáltal, hogy szemétkedtem veled, a lánycsapatból is kitaszítottak... csak Lili maradt velem... Na de hagyjuk is a rossz emlékek felidézését. Menjünk. A többiek már azt hiszik, hogy széttéptük egymást. :D

- Szerintem is. De megfenyegettem őket, úgyhogy szerintem nem mernek még klotyóra se jönni. :D Hátha épp egymást tépjük. :D

- Ja igeen. :D 

- Bocsáss meg mindenért, Anna.

- Sajnálom amiket csináltam... hülye voltam... bocsi Roni.

- Semmi baj. De menjünk ki, mert tényleg azt hiszik, hogy valaki meghalt... 

Kimentünk. 

- Melyikőtök nem élte túl? - kérdezte Boti. 

- Hülye! Mi a helyzet? Mit beszéltetek/ ordítottatok/ sírtatok meg? - fordult Botihoz, majd hozzánk Domi. Egyébként mind a három variáció helyes volt...

- Hívd el Annát és Lilit a bulidra, majd ott elmeséljük. :)

- Lesz bulid? Miért nem szóltatok? Tiszta parti állat vagyok. :D - majd "táncolni"... azaz táncnak nem nevezhető mozgásokat kezdett végezni. :D hülyeee:D

- Szóval kibékültetek? De jó!! :) - reagált mindenki. - Anna, Lili, facebookon küldöm az infókat. :) - folytatta Domi.

Ezután elbúcsúztunk, megbeszéltük, hogy mikor találkozunk face-n, és hazamentünk. Mázli, mert Anna miatt annyira égtem!! Már nem haragszom rá, de az egész suli látta... na mindegy. Át is öltöztem. Remélem nem fáztam meg. Gyorsan megírtam a leckét, szóbelit is tanultam, aztán nagyjából összeraktam a cuccokat a hétvégi pizsipartira, olvastam, Patrikoztam (olyat is csak én tudok:D), TV-ztem, és mentem facebook-ra, meg skypera, hogy kitárgyaljuk a napot, az ebédet, és a bulit.

Vélemény: jó nap. De Anna elég szemét volt... de már értem miért. És kibékültünk. :) Hiba is kell, hogy tökéletes lehessen. És a mai az volt.♡

12. Fejezet

Szeptember 11. csütörtök

Elég furát álmodtam... Patrik bejön a szobámba, és elkezd fetrengeni a földön röhögve. Aztán Dani és Máté is. Majd Domi, Vani és még vagy egy millióan. Aztán álmomban felébredek. És Danit látom, amint szerelmet vall (??? WTF ???) Máté meg tűri és rám mosolyog. Majd Dani megcsókol. Máté a haverom(??). Felébredtem. Most igazából. Nem értettem az egészet. Na mindegy. Elkészültem, majd bejött Patrik a szobámba, röhögve. Youtube-on mutat egy csatornát: Videómánia. Megnéztünk pár videót, ami nagyon tetszett. Feliratkoztam. :D Elindultunk a suliba. A mai szettem egy fekete vöröses póló és egy fekete leggins volt egy fekete magassarkúval. Ahogy a suli elé értem Máté jött oda hozzám Danival és mindketten egy puszival köszöntöttek. Máté furán nézte Danit, de mondtam egy "bratyó"-t, és átkaroltam (Mátét:D). A csajokkal váltottam pár szót, és Domi kijelentette, hogy pizsipartit szervez az osztály lánycsapatának, ami velem bővült. :) Meg persze Vani is ott lesz, mint a mi kis hugicánk.♡ Én, és persze a legjobb barátnője, aki egyben a parti szervezője, Domi is meghívta. Már alig várom. :) Olyan jó lesz <3 Most hétvégén tartja. Még anyáékkal kell megbeszélnem, de szerintem tuti megengedik. Hiszem mit meg nem tennének, hogy a kislányuk boldog legyen a költözés után, egy teljesen idegen városban. :) A mai nap a suliban átlagosan telt. Tanultunk, tanultunk és csak tanultunk egyfolytába. De mindegy, nem fomtosak a részletek, nincs is kedvem leírni. Igazából az egész nap a bulin zsongtunk. Az utolsó óra után lementünk az ebédlőbe és beálltunk a sorba kajáért. A sor mellett három lány tolakodott előre, Szamanta és a társai és betolakodtak egy 5.-es kislány elé, őt félrelökve. Szegény meglökte a mögötte állókat, ezáltal leesett pár kanál meg kés. Amúgy ma karalábéleves és tökfőzelék volt a menü. Brrr! Nemcsodálom, hogy a három lány a kaja láttán inkább vissza fordult és nagy ricsajjal (ami a magassarkúikat illeti) távoztak az ebédlőből. Mi egy nagyobb asztalhoz ültünk le Emmával, Domival és Tinivel, majd csatlakoztak hozzánk a fiúk is. Ebéd után hazarohantam és meggírtam a leckémet. Ma elég sok szót tanultunk angolon és németen is. A töriórán leírt vázlatokat is átnéztem, mert abból is nagyon sokat vettünk ma. Eltelt 1-másfél órába mire mindennel elkészültem. Anyu pedig ötkor hazajött és siettek gyorsan tovább, mert Patriknak hokiedzése volt. Anyut, egy gyors puszival üdvözöltem és megettem a szendvicset is amit hozott nekem, hogy tudjak valamit enni még edzés előtt. Egy félóra múlva én is elindultam táncra, de előtte jól bezártama házat. A buszmegálló nem volt olyan messze a házunktól, pár perc alatt leértem oda. Nemsokára megjött a busz és felszáltam rá. Táncon még nincsenek barátaim, csak Debrecenben, de... próbálkozok itt is beilleszkedni. Már a fashion dance-részét elkezdtük múlt órán, de csak pár lépést. Ez volt az előző óra: bemutatkoztam, valamint még másik két lány, akik most jöttek át egy másik egyesüettől. Megbeszéltük az év menetét, bemelegítettünk,  gyakorlatoztunk, bemutattuk, hogy ki mit tud, majd vettünk egy pár lépést a tánc elejéből. Ma rájöttem, hogy itt is nagyon szeretem a táncot. ♡ Mármint a csoportot, az oktatást, az embereket, a hangulatot, a koreót stb. Bementem az öltözőbe,rögtön mindenki "Szia Roni!"-zott, örültem neki. :) Az óra jól telt, úgy beszélgettünk, mintha régi barátok lennénk. Olyan jó, hogy ilyen befogadó, kedves a közösség!<3 Együtt nevettünk, bénáztunk, táncoltunk, beszélgettünk... csodáltaos érzés volt! Érzem, hogy itthon vagyok, és valahova tartozom. Leírhatatlan! 

A csapat tagjai: a két új lány, Barbi és Viki, Bexi (Rebeka), Virág, Liza, Kitty és én. Heten vagyunk. :)

Az estét nem ragoznám, én a szobámban megnéztem pár Sam&Cat részt, úgy szeretem. ♡ Ariana az egyik kedvenc énekesem/színészem, jó lenne ha a való életben Jennette-el kibékülnének. Aztán facebookoztam, Vani és Domi Castle-t néznek, szóval néztem én is egyet. Nem rossz. Aztán bejött Patrik.

-Roni, nincs egy kölcsön ezresed?- az egész családnak én vagyok a bankja, vagy mi?!

- De van. - és kivettem a pénztárcámból ezer Ft-ot, majd a markába nyomtam. - De visszaadod!

- Vissza.

- Kamattal? :D - kiabáltam utána.

- Hahahaaa. :D

Köszii. :D  Elkészültem, vacsiztam a családdal, stb., aztán lefeküdtem. A mai jó napról, a táncról akartam álmodni. :))♡

Vélemény: Tökéletes nap.♡ A suli is bennevan. Hát, mindegy. :D

11. fejezet

Szeptember 10. szerda

Nos. Ma mondtam el a csajoknak, hogy mi is a helyzet Mátéval. Reggel 6-kor rögtön

azzal kezdtem, hogy küldtem egy SMS-t mindenkinek, hogy háromnegyed óra múlva

a lány WC-ben SÜRGŐS megbeszélés, minden lányt érint.

A suliban rögtön a megbeszélt helyre mentem, mert minél hamarabb el akartam

intézni. A WC-ben egy nagy, tényleg nagy tömeget találtam. Ott volt az összes lány,

köztük egy ismeretlen arc.

-          Sziasztok! – köszöntem, és odaléptem az „archoz” – Téged hogy is hívnak? Ez

pofátlanság, tudom. De tényleg csak párotok nevét jegyeztem meg, akik odajöttek hozzám… Ugye nincs harag?

-          Dehogy! Semmi baj, tényleg. Martina vagyok. – mosolygott, miközben nyújtotta a kezét.

-          Örülök, Martina. – ráztam meg a kezét.

-          Én is. Na szóval, mi a nagy hír?

-          Nos… ez elég hihetetlen és tudom, olyan mint egy tündérmese, de igaz. És hihetetlenül boldog vagyok! 

-          Naaaa, mondd már!! Roni, ne húzz fel! – kezdett ideges lenni Em.

-          Jólvanna’! Szóval. Mátéval jól kijöttünk…

-          Na ne!! Máris?! Juuuj de örülök nektek! Szeriii! – ugrott nekem, majd ölelt meg Emma.

-          De. Máris. Köszi. Én is. És igen. Ahogy mondanád: Szeriii. – adagoltam, amiket mondott.

-          Komoly, Roni? – kérdezte Martina.

-          Igen. Tényleg, amúgy téged hogy kell becézni?

-          Martina.

-          Nem! - Vágott mindenki a szavába. – Martina, háát oké. De az igazi a Martu. – folytatta Lili.

-          És persze a Tini. Elneveztük Martina Stoessel-ről, tudod, Violetta. – mondta Domi és Vani. Igazi Vilu fanok.

-          Ahha. Tök jó. 

-          És, ha Tininek kitaláltunk egy sztárról, akkor Roninak miért ne? – kacsintott Vani. (amúgy most vettem észre Annát a sarokban gubbasztani, szerencsére nem szólt hozzá a beszélgetéshez)

-          Okkéé. - mosolyogtak rosszakaróan a lányok.

-          Legyen Ronaldinho! :D – ötletelt Lili, miközben kisétáltunk a WC-ből.

-          Ez jó! – mondta Vivi.

-          És ha Ronaldo lenne? – kérdezte Tini.

-          Szerintem meg ne nevezzük el sztárról! Inkább engem kéne! Na! Várom az ötleteket!

-          Kuss, már!

-          Te ne szólj bele!

-          Ha ilyen vagy inkább maradj csöndben!

-          Szipirtyó. Nekem ez az ötletem!

-          Hagyjátok már abba! – avatkoztam bele a vitába. – Kösz csajok, de elintézem. Sam. Ez csak egy poén. A Violettából, mondjuk, lehetnél Ludmilla. Ő egy igazi sztár! – kacsintottam a többiek felé. – Pontosabban szupernova. – Amúgy ti Leónosok vagytok vagy Thomas pártiak?

-          Leon.

-          Leon.

-          Leon.

-          Mindkettő.

-          Leon.

-          Leon.

-          Thomas.

-          Leon. 

- Diego! :D – hangzottak a válaszok.

-          Én eleinte Thomas fan voltam, de átváltottam Leonra. Úgy is ő győz. Thomas elmegy, aztán jön Diego. – osztottam az észt. :P – Na de mindegy is! Itt van Tini, Ludmi, Ronaldo és a barátaik! – ekkor már a teremben voltunk. De a fiúk sehol. Vajon miért? ;) És megjöttek, röhögve, ünnepelve.

-          Gratula, Roni. – jött oda Boti.

-          Köszi, Boti. Amúgy ha szeretnéd szétkürtölheted: az új beceneveim Ronaldinho és Ronado. A második variációt jobban szeretem. – mosolyogtam rá.

-          Muhahahaaa! Ronaldo, tesó! Gyere ide! – úúúgy megölelgetett! :D És nyomott egy puszit a homlokomra.

-          Gratu az ifjú párnak! – kiáltotta el magát Vivi.

-          Hé, még nem házasodtunk össze! :DD – poénkodott Máté.

-          Úgy van! Köszi mindenkinek!

-          Sokáig!! – lökte oda Dani.

-          Kösz, bratyó.

-          Na mi van? Bratyó vagyok? Igen?

-          Ige..neeee!! Tegyél le!! – mert felkapott, mint egy zsákot, és cipelni kezdett.

-          Miért? Tudtommal ezt csinálja egy bratyó. – letett.

-          Na végre! Kösz… bratyó. :P

-          Elmész a francba hugi.

-          Álmodozz szeretett bátyusom. <3 Amúgy akit érdekel facebook-on ki lesz írva.

-          Oké/nézem/lájkolom/kommentelek oda is… stb. válaszokat kaptam :DD.

A nap további része átlagosan telt. Mondjuk a tesi kivétel, akkor már fáradtak voltunk. :D Muhahahaa. Szóval, az volt, hogy párba kellett állni. Persze, Mátéval egymást választottuk. Egymást kellett „lovagoltatni”, tehát egymás hátán kellett lovagolni. :D Nekem ez nem esett nehezemre, sőt, kifejezetten élveztem. Na, az már más kérdés, hogy én hogy bírtam el Mátét… xD

Úgy mentünk végig, hogy én fogtam a lábát, ő meg terpeszben fogta a vállamat és futottunk. Tök jó volt. :D :’D Szakadtunk a röhögéstől, sokan (köztük én is) fetrengtünk is. :D Tudom, hülyének néznek sokan, de már tényleg lefáradtunk. Agyban. És ezt is biztos kérdezné az a „sok”: Ezek ilyenkor mit érezhetnek?

Válaszom: Jobb, ha nem tudod. :DD

Amúgy megbeszéltük Mátéval, hogy minden nap ezen túl megyünk így egy kört. 

Vélemény: Máté, a picipaci. :'D És Dani, a bratyóó. :'D Úgy néz ki, megint elfáradtam agyban. Waa :'D sírok... a röhögéstől. Csak azt nem tudom, hogy min nevetek. :'D no comment. :D

10. fejezet

Szeptember 9. kedd

Nos. Ma reggel Patrikra keltem, amint rám ugrik. Irtó jó érzés volt, de tényleg. A suliban minden oké volt, médián (favourite! :D) megnéztük a Demóna első felét (a tanárunk protekciós, de így is csak angolul ment, mert még sokára jelenik meg). 

Amúgy egy film 3 órát vesz igénybe:

1. óra: film első fele

2. óra: film második fele

3. óra: film elemzése

És ez megy mindig. Amúgy tök jó szerintem, én szeretem.

Otthon jött a feketeleves. Ráírtam Mátéra facebookon.

-          szia megmondtad mar? en nem merem…

-          csovi ja.

-          mit mondtak??

-          idezem: „jolvan mate, orulok h talaltal magadnak vkit”

-          ahha ok. akk mar csak en vok hatra.

-          ja

-          oke akk megyek es majd hnap elmondom mi volt szia

-          ok szia hajra!!

-          koszi <3

Lementem a nappaliba, kiküldtem apát és Patrikot, csak anyát akarom beavatni.

-          Anya, beszélhetünk?

-          Persze kislányom, miről?

-          Hát, tudod… mondtam, hogy van 2 helyes fiú is az osztályban.

-          Igen? Mi történt, Roni? Kezdek megijedni.

-          Ne! Nincs semmi baj. Csak Mátéval, aki itt volt Beniért.

-          Vele baj van?! Mi?

-          Nem, nincs! Anya! Elmondhatom?

-          Igen, bocs. Na?

-          Vele, úgy látszik, hogy komolyra fordultak a dolgok, aminek nagyon örülök, szóval én sem vagyok közönbös számára. – hadartam. – Érted?

-          Ööö… Igen, azt hiszem. Szerelmesek vagytok egymásba.

-          Igen. És, tudod… együtt vagyunk. Vagy hogy mondják ezt.

-          Ó! Értem. Örülök, hogy beilleszkedtél. Csak féltelek.

-          Mitől?

-          A csalódástól.

-          Sejtem milyen az. Az általános egyik fele arról szólt. Nekem. – szomorodtam el.

-          Tudom, kicsim. – simította meg a karom, majd átölelt. – Nem lesz itt semmi baj.

-          Remélem.

Ennyi volt, amitől végig féltem. Csak ennyi. Jó, hogy túl vagyok rajta.

Vélemény: Megkönnyebbültem. 

Nézzetek be a facebook oldalunkra is: ∞Roni naplójaღ †

9. fejezet

Szeptember 8. hétfő

Ma reggel csodálatosan ébredtem. Mivel tegnap hajat mostam, elhatároztam, hogy

begöndörítem a hajam. Este elég hülyén néztem ki, amit abból is gondolok, hogy

Patrik majdnem hátraesett (sikítás közben…) a látványtól. Hogy is mondjam…

hirtelen ütköztünk egymásba. Nem nagyon számított rám. 

Amikor kész lettem a hajammal, amiből kiszedtem azokat a cuccokat, az óra még

csak (kb.) háromnegyed hatot mutatott. Most már nem ijedhet meg Rik sem! 

Ma 

már kicsit hűvösebb volt az idő, ezért felvettem a kedvenc fehér pulcsimat (csak nem

fogok sárban fetrengeni…), egy hosszú, világos farmert és egy fekete sportcipőt.

Miután elkészültem mindennel, felkaptam a kajámat és az öcsémet, aztán

elindultunk. Az út felénél odaszaladt hozzánk egy kutya, nagyon aranyos, fehér-

barna szőrű.

Utána egy srác. Aki történetesen Dani volt.

-          Oh, sziasztok. Bocs a kutyáért.

-          Szia. Semmi baj. Nagyon aranyos. Hogy hívják? – mosolyogtam rá.

-          Helló. – szólt Parik is.

-          Dusty.

-          Jó név. Mit is jelent? – kérdeztem, miközben fél szemmel láttam, ahogy Rik már bealszik a beszélgetésen.

-          Nem a világ legaranyosabb kutyája.

-          Dehogynem! – „dögönyöztem” meg a cukkert.

-          Ezt jelenti a neve. – világosított fel Dani.

-          Ja, igen, tudom… - pirultam el.

-          Látom szereted a kutyákat.

-          Aha. Miért?

-          Van kedved délután megsétáltatni Dusty-t?

-          Persze, hogyne, köszi. – ekkor már Patrik eléggé fusztrálóan kezdett fürkészni minket, úgyhogy elindultunk.

Együtt érkeztünk meg a suliba, ahol Dani ezzel a mondattal elment:

-          Akkor majd hívj, hogy hol találkozzunk.

Csak éppen a számát nem adta meg… na mindegy.

Egy k***a nagy baj volt csupán. Anna ott ült az egyik padon. És ebből a távolságból szinte 100% hogy hallotta, amit Dani mondott nekem. És a baj csak annyi, hogy félreérthette. Bár nem csinált vagy mondott semmi erre utalót. Csak odament Danihoz és tudatta az egész sulival, hogy milyen kapcsolat van köztük… És erre Dani rátett még egy lapáttal. (Komolyan már! Ez egy film?!) Felkapta és megpörgette. Hűűű… Hát nekem ez egy agysejtölő művelet volt, úgyhogy bementem a terembe.

-          Na találd ki, ki vagyok! – fogta be a szememet egy kéz…

-          A hangodból ítélve Spongyabob.

-          Talált. – mosolygott rám Máté, levéve a kezeit a szemeimről.

-          Figyelj, Máté. Beszéljük meg a tegnapit. – eveztem komolyabb vizekre.

-          Oké. Hivatalos?

-          Hivatalos.

-          Nyilvános?

-          Nem. Maradjon köztünk. És hidd el, hogy nem azért mert szégyellnélek.

-          Tudom. Szerintem is. Délután ráérsz?

-          Ööö… lehet… - füllentettem. Már az első nap! Én nagyon hülye vagyok, komolyan! Kezdődő kapcsolat és én máris kavarok! Miért??

-          Oké. Akkor… hogy legyen?

-          Mondjuk… estefelé?

-          Jó. Nálam?

-          Nálad. – mosolyogtam rá. – Köbö ötkor jó lesz?

-          Aha. És mit fogunk csinálni? Film?

-          Film.

-          Oké. Kaja, pia lesz. Film is. DVD vagy akár gépen is nézhetünk valamit. Utána feltaláljuk magunkat. A szobámban tuti visszacsöppensz az 5 évesek világába. 

-          Túlságosan jól ismersz. Pedig alig beszéltünk.

-          Én minden kis titkodat ismerem! Muhahahaa!

-          Aha, persze… Muhahaha! – röhögtünk egymás képébe. Páran furán néztek ránk. Nem is véletlenül…  

Ekkor bejöttek a csajok és odamentem hozzájuk.

-          Szia Roni, milyen volt a hétvégéd? – kérdezte Domi.

-          Köszi, jó. Nagyon jó… És nektek?

-          Szintén. – hangzott az egyhangú válasz.

Miután megvitattuk ezt a roppant fontos témát, másra váltottunk. Az órára.

Becsengettek rajzra. Mivel lehet róla késni (Aliz jó fej tanár…), csak lazán elindultunk a

rajzterem felé. Minden sima, uncsi, átlagos sulis nap volt, a kémia utáni szünetig. Miután

Hege kiment, Dani és a többi fiú segítségével elvitték a kémiacuccokat a szertárba, én

pedig a szekrényemhez mentem az angolcuccomért. Amint kinyitottam az ajtaját, egy

cetli esett ki belőle, amin ez állt:

„Akkor ha van kedved, hívj! ;) Ez a számom: (És egy telószám, de nincs kedvem bemásolni)

-          Dani”

Miután elolvastam, megfordultam. Dani jött velem szembe, gondolom vissza a szertárból.

De nem a terembe ment, hanem egyenesen hozzám.

-          Ezek szerint még áll az ajánlat. – mosolyogtam rá kedvesen.

-          Természetesen. És el is fogadod a meghívást? – kacsintott rám a csillogó szemeivel.

-          Naná, hogy! – röhögtem fel.

Délután a megbeszéltek szerint Danival indultam haza, de előtte elmentem WC-re, hogy Máténak ne legyen feltűnő a Danis dolog.  A nap végén meg fogom neki mondani, hogy Danival voltam. Már csak azért is, hogy majd ne én legyek a megbízhatatlan hazudozó. Én sem szeretem, ha titkolóznak előttem. És szeretem Mátét. Nem akarok veszekedést. Igaz, hogy Danit is mérhetetlenül szeretem, de őt máshogy, mint Mátét.

A kutyasétáltatás nagyon jó volt! Totál jól éreztem magam Danival.

-          Indulhatunk?  - kérdezte, mikor kijöttem a klotyóról. (Máté szerencsére már elment.)

-          Persze. Menjünk. Hogy vagy? – tettem fel egy „kínos csend megtörésére alkalmas” kérdést.

-          Kösz, jól. Amúgy… nagyon… szimpatikus… jó fejnek nézel ki. Dumáljunk már, alig beszéltünk.

-          Ööö… köszi, te is szimpi vagy. Mesélj magadról! - kértem.

-          Hát, oké. – már azt sem tudom, hogy miket mondott, mert szinte mindent megtudtam róla. És egyre szimpibb. ♥

Nagyon jó volt vele, hihetetlen. Olyan természetes mellette, én is természetesen viselkedek vele, ő is velem. De mégis szorongok… izgulok a közelében. Amúgy Dusty egy nagyon aranyos kutya. És okos is. Jóban lettünk. Csomó trükköt tud. Hihetetlenül jól éreztem magam! Fagyiztunk, játszottunk a kutyával, egymással is jól elvoltunk… ♥ Gyorsan hazarohantam, és kicsit összekaptam magam. Kicsit cukkoltam Patrikot és már meg is érkezett Máté.

-          Szia Roni!

-          Máté! Szia! Gyere ide, ölelj meg!

-          Oké, de először… – megcsókolt. Újra. Nagyon jó volt. ♥ Szeretem. Elindultunk hozzájuk. Végig kézen fogva mentünk, olyan romantikus volt. És persze sokat röhögtünk.

Máté anyukája nagyon kedves volt. Az egész családja. És nekik is van egy kutyájuk, csak lány és Bonnie a neve. Aranyos. Máté szobája tetszik, olyan ideális. De a filmnézés előtt még valamit meg akartam vele beszélni.

-          Máté, figyelj. Valamit szeretnék veled megbeszélni a film előtt.

-          Igen, Roni? Mit szeretnél?

-          Szóval, tudom, azt beszéltük, hogy titokban tartjuk a kapcsolatunkat, de már szerintem el kellene mondanunk. Csak a családnak és a barátoknak.

-          Örülök. Én is úgy gondolom, hogyha tényleg szeretjük egymást és ezt komolyan gondoljuk, gyerekesség titokban tartani. Nem kell nagydobra verni, de el kéne mondani.

-          Jaj, nem is tudod, hogy menyire megkönnyebbültem! Annyira izgultam, hogy hülyeségnek tartod…

-          Dehogyis! Annak mondod el, akinek szeretnéd.

-          Ahogy te is! – mosolyogtam rá. – Várj! Te, hogy gondolod a facebook-státuszt?

-          Hát nem árasztanám el a faladat minden nap „jajdeimádlakmilliópuszi” kiírásokkal…

-          Azt én sem! – röhögtem el magam.

-          Akkor „kapcsolatban”-ra állítjuk, de nem irogatunk. Előtte meg a barátok és a család tudja meg. Ugye?

-          Igen.

-          Oké. De hogy mondjam el anyáéknak? Ez olyan kényes téma… - kezdtem aggódni. – nem tudom, hogyan reagálnának rá…

-          Figyelj, én sem tudom. Lesz, ahogy lennie kell.

-          Neked könnyebb! A fiúknál örülnek, ha van barátnőjük, de a lányoknál meg máshogy van. Asszem’. – szomorodtam el.

-          Nyugi. Semmi baj nem lesz. Elmondod, ők meg megértik, hogy rád talált a szerelem és örülni fognak, hogy boldog vagy a költözés ellenére. És szereztél új barátokat.

-          Biztos?

-          Biztos.

-          Oké. Bízom benned. – mosolyogtam rá. – Ne nézzünk filmet! Csináljunk mást, élvezzük a jó időt! – lelkesültem fel hirtelen, annyira hogy felpattantam és húzni kezdtem Mátét.

-          Jó, jó, oké! Na, engedj el! Mit csináljunk? – mosolygott rám azokkal a gyönyörű szemeivel. Megpersze a szájával, de ez mellékes… - Van medencénk…

-          Medence! Tökéletes! – vágtam a szavába.

-          De nem is hoztál fürdőruhát.

-          Beáldozom a mostani ruhámat nem nagyon zavar. Élni kell! Gyere!

-          Hát, ha akarod nekem oké. – és röhögve rohantunk le.

Nagyon jól éreztem magam! Napoztunk egy 2 percet, és már jött is ki Máté családja, hogy mennek el. Szuper! A kutya is mérhetetlenül cuki, jól összehaverkodtunk. :D Máté csak úgy belelógatta a lábát, én meg le a cipő, zokni és beugrottam egy szép „örömugrásfélével” a vízbe.

-          Hé! Ez direkt volt? Gyere, segítek kijönni. – nyújtotta a kezét.

-          Igazából… oké, segíts. – direkt volt, de legalább ő kérte. Muhahahaa!!

Megfogtam a kezét és rántottam rajta egy nagyot. Pofával esett a vízbe. :D Ördög vagyok. xD

-          Roniii! – ordított, miközben tátott szájjal „repült” a medence vize felé.

És placcs! Hehehe. Jó vagyok. Mármint rossz. Na mindegy. Amikor feljött a víz alól, először amolyan „én most megöllek” tekintettel nézett rám, aztán meg elröhögte magát. Hát, nem is írnék többet, elvoltunk. 

Vélemény: jó nap. Nagyon jó. ♥ *elég sokan meg is dicsérték a hajam *

Nézzetek be a facebook oldalunkra is: ∞Roni naplójaღ †