17. Fejezet

Szeptember 26. péntek 

Két héten keresztül nem csináltam semmit. 2 hét! Az orvos plusz egy pár napot javasolt a vállam miatt... tehát már most ilyen sokat hiányoztam a suliból. A napi rutinom ez volt: reggeli, olvasás, gépezés és telefonozás, stb., ebéd, és újra... unalmas napok. És ami a napok nagyrészét kitöltötte: gyógyszer, orrfolyás, kenőcs... ma már szerencsére jobban vagyok. A betegségem alatt Em és Domi hozták a házikat és Vivi is átjött néha, hogy gyakoroljunk a német versenyre. Nagyon jól esett, hogy még csak ilyen rövid ideje ismerjük egymást, de mégis ennyire törődnek velem. Máté is átjött és eltöltöttünk pár kellemes percet, meg néhány olyat, amiben ezelőtt nem volt részem... :) Mindegy. :) Persze ők is pánikoltak az elején, hogy mi van velem, de a doki is megmondta, hogy nem komoly. Csak egy megfázás és egy kis (nagy...) véraláfutás. Még szerencsém is volt. Amúgy Patrik is sokszor kedveskedett nekem, vett a pékségbe kakaóscsigát és nézett velem TV-t is. Filmmaratont tartottam, (amiben néha segített egy pár ember:) ) meg a sorozataimmal is egy csomót haladtam. Mondjuk tanulnia kellett volna, de hát most az egyszer végre sokat voltunk együtt. Ma délután Vani és Lili jött át meglátogatni. 

Szeptember 29. Hétfő

A betegség utáni első napom. Ééés Dani szülinapja :) Mivel új vagyok, és az efféle dolgokat még nem tudom (megkértem a lányokat, hogy írják fel nekem az ilyeneket). Mindenki jófej volt, és köszöntött, jó hogy meggyógyultam stb., de most máson volt a hangsúly. A fiúk egy tortát hoztak be a suliba, és a szülinapos korával megfelelő számú, "Happy Birthday!" feliratú héliumos lufit. A tortát nem lehetett Botitól megvédeni, úgyhogy egy méretes lyuk tátong a közepén... hát, troll a köbön. :D A héliumos lufiról meg ne is beszéljünk! Szerinted... úgy végződött, hogy mindenki szívta a lufikat, és úgy beszélt, mint az Alvin és a mókusokból a... hát... a mókusok. :D Nagyon vicces volt! Örök emlék marad, az tuti. Na de az elején. Amikor Dani belépett a terembe, mindenki egy nagy "Boldog szülinapot!!!" kiáltással köszöntötte, majd ajándékot adott neki. Dani meghívott mindenkit egy "összejövetelre". Én odamentem hozzá bocsánatot kérni, amiért nem vittem neki semmit, és megkértem, hogy jöjjön el velem valahova suli után kiengesztelésképpen, úgyhogy jól elbeszélgettünk. Kikísért ebédszünetben a sulihoz közeli boltba. Nem értette, hogy miért pont őt kértem meg, de hamarosan rájött. Csendben sétáltunk, majd megálltam a bolt előtt és hozzá szóltam:

- Maradj itt, majd jövök.

- Miért nem mehetek be?

- Csak. Öö... Tölts le nekem jó zenéket, itt a telefonom. 

- Oké...

Bementem a boltba és vettem egy csomag százas zsepit, meg egy mogyorós milkacsokit. A csokit belerejtettem a zsepicsomagba, majd egy celluxszal összeragasztottam. Kimentem a boltból, majd odamentem Danihoz.

- Itt a tele... most komolyan egy csomag zsepiért jöttünk idáig? - monta.

- Boldog szülinapot! - mosolyogtam, és nyújtottam a kezemben lévő "ajándékot". 

- Kösz... - röhögött fel, majd elvette tőlem.

- Most mi van?! Nem örülsz a zsepimnek?? - mondtam nevetve.

- Elosztogatom. 

Visszamentünk a suliba, pont beértünk órára. Következő szünetben Máté odajött, hogy mit csináltunk. Elmondtam neki, úgyhogy nem féltékenykedett. Ráadásul még meg is beszéltünk egy (na jó, három ^-^) randit. Következő óra után Dani odajött, hogy észrevette a csokit az üzenettel. (Ezt írtam rá: "Azt hallottam ez a kedvenced. Ma órák után kutyasétáltatás? -R")

Igennel válaszolt, mindkét mondatra. 

- Persze, majd hívlak. De még haza kell előtte mennem. Annával találkozom, együtt írunk leckét.

- Hű, de romantikus! - vágtam lenéző képet. 

- Nehogy leszóld a programjaimat! - bökdösött, lökdösött és ütögetett meg. Persze csak hülyéskedésből.

Otthon Patrik érdeklődött az első napomról, olyan aranyos öcsém van.❤️ Danival a sétálás jó volt, sokat beszélgettünk. A kutyája, Dusty nagyon cuki, és okos. Mondhatnám, hogy pont, mint a gazdája, de az furcsán hangzana, így hogy van barátom. Mondjuk ha Danival vagyok, egy kicsit fura érzésem van... még sosem tapasztaltam ilyet. Na mindegy. 

 Mikor hazaértem, anya által hozott kajájából vacsiztam, meg TV-t néztem Patrikkal és apával. Anya elment vacsorázni, mert a munkahelyén meghívta valaki az ott dolgozókat, úgyhogy oda ment. Lefekvés előtt olvastam, meg neteztem, majd elaludtam.

Vélemény: jó nap. Danival jól elvoltam, egyre jobban kezdjük megismerni egymást. Amúgy... Még ilyen ajándékot sosem adtam senkinek. Még eszembe se jutott ilyesmi. :D 

Október 5. vasárnap

Ezen a héten nem volt semmi különös, tanulás, átlagos dolgok. Mátéval a találkozók jók voltak, egyszer náluk, egyszer nálunk találkoztunk. Valami romantikusat szervezünk a jövő hétre, harmadik randinak. Tegnap volt Dani szülinapi bulija. DE! Lili szülinapja másodikán volt, és Anna kitalálta, hogy tartsák együtt. Mindketten beleegyeztek, úgyhogy megszervezték a partit. 

     A buli egy bowling teremben volt.

 15-kor elindultunk a srácokkal és lefogalaltunk két pályát 2 órára. Miközben a megrendelt innivalókra vártunk felosztottuk magunkat két csapatra. A csapatkapitányok a szülinaposok voltak, Dani és Lili. Cetliket húztunk Vivi baseball sapkájából rajta a nevünkkel. A csapatok a következők lettek:

Dani csapata: Anna, Boti, Hegyi, Domi, Martin és én

Lili csapata: Máté, Vani, Emma, Geri, Áron, Vivi

És elkezdődött... A JÁTÉK. Leírni nagyon hosszú lenne, úgyhogy inkább pár szóval összefoglalom: "strike!!!", "nemgurítottamleegybábútsem áááa", röhögés, pacsi, ölelés, "tejösszfigyeljvagymiénkapont!!!"... El lehet képzelni :D

Nagyon jól éreztük magunkat. Lili és Dani kapott egy halom ajándékot, aminek szerintem nagyon örültek. Az én ajándékom Daninak: hát... Egy ideig gondolkoztam, mert fiúnak vásárolni nehéz, de végül meglett: egy csomag Celebrations csokit, egy vicces feliratú pólót és a Trónok harca című könyvet vettem meg. Lilinek: Leiner Laurától a Bábel című könyvet vettem, mert én is olvastam már és nagyon tetszett, meg egy nagy tábla epres csokit és egy lila körömlakkot körömdísszekkel. Az ajándékok mind a kettőjüknek tetszettek. A bulin megismerkedtem Hegyivel, hozott nekem üdítőt, mert elfogyott és a pincérre pedig rájött a szapora :D. Amúgy nagyon kedves srác, jól kijöttünk egymással. A buli végén kicsit elcsapódtunk a lányokkal a többiektől, hogy külön is boldog szülinapot kívánjunk Lilinek. Majd elbúcsúztunk mindenkitől. Máté ottfogott egy kicsit :) , ügyhogy beleshettem a "kulisszák mögé". Igazából mindenki tök jó arc, csak általánosban nem voltak valami érettek (legalábbis nálunk) a fiúk. Otthon Patrikot hallottam valakivel telefonálni a hokicsapattal kapcsolatban. Kiderült, hogy Vani csapata megszűnik nemsokára. Patrik próbál intézkedni, hogy mehessen hozzájuk. Szegény Vani... Nagyon szerette azt a csapatot. És Rik egyesületénél nincs lánycsapat. Ha megoldható, még akkor is a fiúkkal tudna csak játszani. Kora este átnéztem a tanulnivalókat, majd lementem vacsorázni és később együtt megnéztünk egy filmet. (Reklám közben láttam egy sorozat promóját és felkeltette az érdeklődésemet, úgyhogy majd egyszer elkezdem nézni. A sorozat címe; Hazug csajok társasága, vagy angolul Pretty Little Liars) 

A film után felmentem a szobámba és a Tumblr nézegetése közben Niki elmesélte Skype-on, hogy Norbival (a fiú, aki tetszik neki) együtt mentek haza a suliból és nagyon sokat beszélgettek, úgy látom nagyon belézúgott. Ahogy nézegettem a képeket, posztokat láttam nagyon kreatív dekor öteleteket és eldöntöttem, hogy én is kidekorálom majd a szobámat. Van egy csomó öteletem és már alig várom, hogy nekikezdhessek! :) 

Vélemény: Jó volt a buli. I love my friends ❤️ Nikinek nagyon örülök, remélem, hogy összejön nekik, viszont Vanit nagyon sajnálom, majd holnap megvigasztalom.

16. Fejezet

Szeptember 15. hétfő

A csodálatos hétvége után megint egy újabb hét suli jött. Elég nehéz volt felkelni a (NAGYON) későn fekvés miatt. Lementem a nyuszis pizsamámban és megettem az reggeli müzlimet, aztán beszóltam Patriknak, hogy ébredjen. Ő is beszólt, de nem valami szépen. Más értelemben. Ő is álmos... A suliból majdnem elkéstünk, de végül szerencsére beértünk. A hétvége jó volt, de ez egy rohadt szerencsétlen nap. Az első kis jel, hogy rossz terembe mentem 2. órára... Persze időben rájöttem. Majd, ahogy ki akartam venni a táskámból a könyvem, bevertem a fejem a padba. Léna (Királyné), a matek tanár észrevette és próbált kedvesen beszélgetni, megkérdezte, hogy jól vagyok-e stb. Ebben csak az volt a rossz, hogy elkezdtem hebegni valamit, amikor kérdezett, de nem figyeltem... Éppen Botit néztem, aki valami fura táncot járt, és egy Burger King-es papírkoronát próbált Királyné fejére rakni. Pechére megfordult... 

- Nagyon vicces Botond! Nem unta még meg az évek alatt?

- Tanárnő, ezt nem lehet megunni. Annyira jó neve van! Nem tehetek róla. 

    

Királyné kiment, majd Botihoz szóltam. 

- Hát ez nagy volt!

- Kösz, tudom - mondta önelégült képpel. - Komolyan, miért megy hozzá Királyhoz, tudhatta volna, hogy vele ilyen sorsa lesz. - röhögött fel. - Amúgy te mit botladozol itt?

- Bevertem a fejem. Nem botladozok.

- Jaaa! Azt hittem, hogy csak úgy táncikálsz. Jársz táncra, gondoltam szeretsz csak úgy magadba ugrándozni. Ha. Ha. Ha.

- Persze, csak úgy elkezdek kánkánozni a suli közepén! Hülye - röhögtem el magam. 

Ez volt a nap fénypontja. Sam megint balhét csapott, de ezennel Vanin csattant az ostor. Szemtanúja voltam a veszekedésnek:

- Vani, hallottam, hogy voltál Domi partiján. Hogy érted el ilyen kicsiként, hogy meghívjanak?

- Egyszerű. Jóban vagyok velük. 

- Persze... Vagy őket is megzsaroltad!

- Mivan?! 

- Fogadok azért jöttél most ide, hogy megzsarolj! Hogy megmond mit kérsz a karkötőmért amit elloptál tőlem! - nyújtotta a kezét Samanta, hogy Vani odaadja a karkötőt.

- Mi?? Én nem loptam el semmit! Ráadásul te jöttél ide hozzám!

És odament Domi.

- Sam, ott van a karkötő a kezeden! Ez megint milyen terv akart lenni? Megvádolsz egy hetedikest csak azért mert nem vagyunk jóban? Ez beteges. De nem is érdemes kiosztanom téged. Gyere Vani! - és kézenfogva elhúzta hozzánk Vanit. 

Az angol jó volt, és annnnyira szeretek angolul beszélni. ❤️ Aztán német jött. A tanár felajánlotta, hogy mehetek versenyre, Vivivel (Chren) együtt. Eddig nem is nagyon beszéltem vele, de tök jófej. És jól tud németül. Ő egy baseball sapkás, bőpulcsis stílusú csaj. Ő ezt szereti. Legalább egyedi. Mondtam neki, hogy beszéljen Annával (jóban lennének, kb ugyanaz a stílusuk) és jöjjön oda hozzánk szünetekben, ha szeretne. Általában csak egyedül van és zenét hallgat. Megbeszéltük, hogy holnap délután átjön és gyakorlunk a versenyre. Adott pár felkészítő feladatot, amit megcsinálunk majd. Szilágyi, a német tanár azt mondta, hogy van egy meglepetése nekünk a verseny utáni németóra előtt. Izgulok:)

Ebéd után Partikkal a suli előtt találkoztunk, és hazaindultunk. Már csak két utcányira voltunk a háztól, amikor elkezdett zuhogni az eső. Amikor már az utcánkban voltunk, elkezdtünk futni. Ekkor jött a nap legrosszabb része. Megcsúsztam, és hátraestem a kezemre és a fejem is bevertem, megint. Csak néztem az arcomra hulló esőcseppeket, és hirtelen minden lelassult. Nem bírtam megmozdulni.

- Úristen Roni, jól vagy?! - jött oda Patrik, és felsegített.

- Aú. A-ú. Nem bírok megmozdulni. Várjunk egy kicsit. - egy perc elteltével újra megpróbált felhúzni. Végre sikerült.

- Megvagy?

- Persze, csak kicsit fáj a kezem. Meg a fejem. És a seggem.

- Gyere, hazamegyünk. 

Otthon az öcsém segített átvenni a vizes ruhámat, mert a bal vállam nagyon fájt. Hozott rá (és a fejemre) jeget, majd felkötöttük egy sállal. A kanapéra megvetette az ágyam, és lefeküdtem pihenni. Azóta csak TV-t nézek és naplót írok. Pont a másik kezem sérült. Anya hazaért, és persze nagyon megijedt, de mondtam neki, hogy jól vagyok. Csinált nekem palacsintát és bekente a fájós részeket gyógykenőccsel. A tesóm is tök jófej volt.:) Nem csesztetett. Apa is megijedt, de megnyugtattuk. Hát ezért van ilyen sok időm.

      

Vélemény: Szerencsétlen vagyok. Remélem jól leszek holnapra. Olyan gondoskodó családom van.❤️ szeretem őket. 

Ui: fájok. (mindenem fáj!!!)