6. fejezet

Szeptember 5. péntek

Reggel gyorsan elkészültem (fekete, szegecses, bokáig érő Vans cipő, norvég mintás leggings, fehér, ujjatlan póló és fekete pulcsi), feltettem egy kicsi szempillaspirált, amit tegnap kaptam és lementem a nappaliba. Éppen az időjárást nézték anyáék (meleg, napos idő kb. 21 fok), amikor elindultunk.

A sulihoz érve megláttam Mátét, úgyhogy gyorsan odamentem hozzá.

- Szia, Maths. – köszöntem neki.

- Szia, Roni. Maths?

- Ja. Ez jutott eszembe. Szóval. A tegnapról szeretnék veled beszélni. – kezdtem bele.

- Ó! Mi van a tegnappal? Tényleg, hogy vagy?

- Köszi, már sokkal jobban.

- Akkor jó. – ezzel odahúzott magához, és (barátiasan) megölelt. De sajnos el kellett löknöm magamtól, mert Anna közeledett. És amúgy pont ebben a pillanatban jöttem rá, (megint) hogy csak álmodtam. Mázli, hogy nem firtattuk tovább a témát.

- Mi van? Találtál mást? Haha. – nevetett fel Anna.

- Tudod, csak barátok vagyunk. – mentettem a menthetőt.

- Aha, persze. Annyira megváltoztál, Roni amióta megismertelek. Tiszta beképzelt lettél.

- Igen? Én lettem a beképzelt? Néztél te már tükörbe?!

- Persze, és elégedett vagyok a külsőmmel.

- Na, látod? Erről beszéltem!

- Ch! – és már el is ment.

Mire visszafordultam, Máté eltűnt.

Később kiderült, Domi is az én pártomat fogja, mert szerinte Annának nem volt joga ennyire megsértődni, hogy akár komoly sérülést is okozhatott volna nekem. Éééééés az is kiderült, hogy Lili meg Annának ad igazat, hogy én milyen alapon szólok bele a kapcsolatukba. Külön hangsúlyozta: „Az Ő kapcsolatuk!” (lehet, hogy ebben volt némi igazság. )

Amikor beléptem a terembe, Máté Botival röhögött. Éppen odamentem volna hozzá, hogy haragszik-e, de becsöngettek ofőre. István bá’ bejött a terembe és megint panaszkodni kezdett Samre, hogy mindig késik az órákról. Aztán Alexet dicsérte meg (vele eddig még nem beszéltem), hogy nagyon szorgalmas tanuló, semmi baj nincs vele és kitűnően teljesít a sportágában, a fociban. Érmeket is szerez. Wow. Ezt első ránézésre nem gondoltam volna róla.  

Szünetben láttam, hogy egy barnás hajú srác odament Alexhez, ezért gondoltam, ő a legjobb barátja. Aztán áttért a tekintetem Mátéra, aki éppen rám mosolygott, úgyhogy sejtettem, hogy nem haragszik. Ekkor Emma lépett oda hozzám, és megszólított.

-          Roni, van kedved eljönni velem este moziba? A Kick-Ass 2.-t adják.

-          Persze, köszi! Kedves tőled.

-          Oké. Akkor átmegyek hozzátok 4 körül. – és már indult is volna – Ó, tényleg! Hol is laktok? 

Leírtam egy papír cetlire és átnyújtottam neki. Nagyon feldobódtam, hogy Emma elhívott moziba. Tök jó, hogy végre van más barátom is. Ezután elindultunk a rajzterembe Emmával és útközben tervezgettük, hogy mi, hogy lesz délután. Megterveztük, hogy ő vesz popcornt és kólát én meg nachost és spriteot. A kajákat (popcorn, nachos) cserélgetni fogjuk. 

Rajzon egy nyári élményt kellett lerajzolni. Én azt rajzoltam, amikor Nikivel fagyiztunk Horvátországban. Most, hogy visszaemlékszem, tök jó vot. Úgy hiányzik! Eleinte nem tudtam eldönteni, hogy ezt rajzoljam, vagy azt, amikor segített berendezni az új szobámat (az új házban), olyan jófej volt, hogy eljött! De végül az első mellett döntöttem.

Föci elején Horváth tanárnő megejtett egy felelést. Az a fiú felelt, aki Alexszel beszélgetett, úgyhogy megtudtam, hogy Tominak hívják. Bemagolta az egész anyagot amit múltkor vettünk, úgyhogy ötöst kapott. Ezután haladtunk egy ujjabb anyaggal óra végéig. Nem rossz a föci, csak néha bealszom rajta. De az a legrosszabb az egészben, hogy Anna mellet ülök. Bárcsak egy olyan mellett ülnék, akivel most nem szoktam beszélni! Tuti jobb lenne. Nem ülhettem volna más mellé? Ott van még (Annán és rajtam kívül) 34 osztálytársam. De most már mindegy. Még fél évig mellette kell ülnöm. L A következő óra ének volt. Ezt azért szeretem, mert tök laza tantárgy és nagyon bírom a zenét. Igaz, hogy eddig finoman szólva nem kedveltem az énektanáraimat, de Réka nagyon jó fej. (tegezhetjük, mert olyan 22 körüli lehet és engedi, hogy mai számokat énekeljünk) Szóval tök buli az énekóra.

Sajnos kicsöngettek, ezért összeszedtem a matekcuccom, és átmentünk a matekterembe.  De mivel kiderült, hogy a mi termünkben lesz a matek, átmentünk oda. Amúgy a saját osztálytermünk a 105-ös és nagyon szeretem! Csak kár, hogy ritkán vagyunk ott. Jó, az a törzshelyünk. Matekon elkezdtük a gyökvonást, azon belül a racionális és irracionális számokat. Brühühü. Egyébként Emma nagyon kedves lány, tök jóba lettünk. Elterveztük, hogy majd a Karib-tenger kalózait is megnézzük valamikor, csak nem moziban, mert már régi film. És az Elrabolva című filmet is. Szünetben beugrottunk a menzára ebédelni. Most én is ettem, mert elég tűrhető volt a kaja (gulyásleves, grízes tészta). Anna inkább külön ült Lilivel, aki később odajött, hogy nem haragszik, legyünk jóban, csak meg szeretné védeni Annát, mert legjobb barátok. És ne haragudjak. Mondtam neki, hogy oké, én nem haragszom, csak Annára. Aztán boldogan visszament Annához. Aztán odajött Sam.

-          Roni! Mizu? Hogy vagy? – kezdte. 

-          Szia, Sam. Semmi. Miért?

-          Csak a segítségedet szeretném kérni.

-          Oké. Miben?

-          Tudod, tetszik valaki... Márk.

-          Márk? Az ki?

-          Látod azt a fiút, ott, annál az asztalál? A szőkésbarna, tüskés hajú.

-          Oké. Mit kéne csinálnom?

-          Tulajdonképpen kideríteni, hogy tetszem-e neki. Ha nem akkor jöhet a B) terv.

-          Oké. Talán tehetek valamit.

A furcsa kérés Szamantától… hát, hogy is mondjam… furcsa volt. De mivel megígértem, hogy segítek neki, odamentem Márkhoz.

-          Szia, Márk! Roni vagyok, az új lány.

-          Szia! Mizu?

-          Van egy lány az osztályomban, akinek bejössz.

-          Igen? És ki lenne az? Talán te? – röhögte el magát.

-          Nem, nem én. Látod azt a lányt, ott, az asztalnál? Szőke hajú, kék szemű. Bár azt innen nem látod.

-          Aha, látom. Sam. Ugye?

-          Ja. Ismered?

-          Persze. Nagyon tuti csaj. Odamenjek hozzá?

-          Igen. Rád vár. – aztán Sammel kezdett beszélgetni.

Én addig visszamentem a tálcámért és éppen elcsíptem amikor beszélgettek:

-          Szia, Sam! Szép vagy ma. – kezdte a bókokat. – Mizu?

-          Ó, Márk! Szia! Már vártalak. Amúgy tegnap csináltam muffint. Kérsz?

-          Aha. Milyen ízű?

-          Epres. Az a kedvencem. Szereted?

-          Ez csak természetes. – közben Sam egy adag tejszínhabot fújt a muffinokra.

Miután megettem mindent, kivittem a tálcámat és odaültem Emmáékhoz. Aztán kimentünk a menzáról. Elcseverésztek egy ideig Sam és Márk, ahogy láttam.

A helyzet az, hogy Luca is látta, a húga.

-          Sziasztok! Mi a frász történt a nővéremmel? – kérdezte Luca.

-          Semmi. Csak beszélget egy évfolyamtársunkkal. – feleltem egyből.

-          Én nem ennyit láttam Szamanta nézéséből. Mit tudtok?

-          Csak annyit, hogy beleesett Márkba. Ennyit tudok.

-          Kár. Már megint megbuggyant. Néha nem értem.

-          Én meg soha nem értem. Nem sokkal jobb. – válaszolta Emma.

Le is szálltunk a „Mi lett Sammel?” című témáról, Luca elindult órára és mi is.

Bioszon Borbála tanárnő (ahogy a többiek hívják: Illés) folytatta az anyagot és óra végéig diktált. Feljegyzés magamnak: szerdára tanulni, felelős nap!

Elindultam hazafelé, de eszembe jutott, hogy a suliban hagytam az öcsémet. Ezért visszarohantam az aulába, ahol Patrik várt rám. Hoppá. 

Útközben megbeszéltük, hogy kinek milyen napja volt és tudomásomra jutott az is, hogy Vani hiányol. Írtam neki egy SMS-t, hogy bocsi, sok tanulnivaló volt, majd hétvégén találkozunk. Pár perc múlva jött a válasz: „Semmi baj, csak nem tudtam mi van veled. Hallottam az orvosiról. Remélem nincs nagy bajod! Akk 7végén. Pussz: Vani” Nem bírtam megállni és visszaírtam, hogy ne aggódjon, velem minden rendben. Erre ő:

„Oké, örülök!  Már megijedtem. 7végén tuti gyere át!!! Valamit mondani akarok.” Erre én: „Oks, átmegyek. Már furdal a kíváncsiság. Puszii: Roni”

Mire észrevettem, hogy Rik szól, már otthon voltunk. Amúgy azt akarta mondani, hogy hazaértünk. 

Felmentem a szobámba és elővettem a leckét, elég hamar végeztem vele, úgyhogy a szóbelit is megtanultam. Éppen bekapcsoltam a gépem, amikor anya hangját hallottam lentről. Lefutottam a lépcsőn, mert amúgy is meg akartam kérdezni, hogy elmehetek-e moziba Emmával.

-          Szia, anya! Mi volt az étteremben?

-          Szia, Roni. Semmi. Most csirke és krumpli lesz a vacsora.

-          Ó, az finom! Segítsek valamit?

-          Nem, köszi.

-          Oké. Anya, kérdezhetek valamit?

-          Persze. Mit?

-          Elmehetek ma moziba? Emmával. 4 körül jönne ide. A Kick-Ass 2-t néznénk meg.

-          Rendben. De vacsorára érj haza!

-          Oké. Köszi, anyu! – hirtelen örömömben annyira megszorítottam ölelés közben, hogy az már nekem fájt.

Felmentem a szobámba és (a már bekapcsolt gépemen) felmentem facebook-ra. Emma online volt, úgyhogy ráírtam.

Veronika Kiss: Szia. Te amúgy láttad már a Kick-Ass 2-t?

Emma Fódi: Sziaa. Nem. Te?

Veronika Kiss: Én sem. Mizu?

Emma Fódi: Semmi extra. Am a cicámmal, Meredith-el játszok. Naggyonn cukkiii! Asszem már üldtem róla képet.

Veronika Kiss: Igen, küldtél. Nagyon aranyos.

Emma Fódi: Bocs, lépnem kell! Szia!

Veronika Kiss: Szia!

Kikapcsoltam a gépem és mentem olvasni a Bábelt. Még mindig Szaszaa!!! XD Már kb. a kétharmadát kiolvastam. Tetszik. Emma már meg is jött, úgyhogy kinyitottam neki az ajtót. Anya üdvözölte, én körbevezettem, Patrik meg odalökött neki egy „Cső, Em!”-et. Xbox közben. Összeszedtem a cuccom és elindultunk. Beszálltam a kocsijukba, ahol Emma anyukája ült. Köszöntem, ő mondta, hogy tegezzem, és ennyi. Az úton Emmával zenét hallgattunk. Viszonylag csendes lehetett a környezetünk, kivéve azt, hogy az összes számot végigtátogtuk (vagy énekeltük) és mindenfélét mutogattunk, meg „ugráltunk” az ülésen. Hát, ilyen egy autózás a tinikkel. 

A film jó volt, arról szólt, hogy maskarába öltözött emberek, szuperhősök segítenek az embereken, de a főgonosz, Mutherbever most megtámadja a várost és a gonosz seregével el akarja pusztítani Kick Ass-t (Davet), de ez nem sikerül neki, mert ott van a jó szuperhősök csapata és persze Mindy, a Kis dög. Nekem Mindy volt a kedvenc szereplőm és nagyon aranyosnak gondoltam az elején, de a végére kiderült, hogy egy nagyon vagány, kemény és harcos lány. Szóval nagyon tetszett film.

Otthon egy kisebb meglepetés ért, mert anya így fogadott:

-          Veronika! Gyere csak ide! Van veled egy-két megbeszélni valóm! – félve léptem elé, mert fogalmam sem volt, hogy most mit csinálhattam. Ilyenkor döbbenek rá, hogy az a legfélelmetesebb dolog, ha a szüleid a teljes neveden szólítanak.

-          Igen? Mi rosszat csináltam?

-          Épp ez az! Hogy nem csináltál!

-          De mit? – kérdeztem megszeppenve.

-          Miért nem szóltál, hogy elájultál?

-          Azért, mert végül semmi bajom nem lett és nem akartam, hogy emiatt idegeskedjetek. – kerestem valami frappáns választ.

-          Nos, akkor rendben van, de legközelebb szólj az ilyenről! Remélem, hogy nem lesz következő eset.

Az este átlagosan telt + egy zsebpénzszámolás Patrikkal. Én győzteeem. Ja, láttam, hogy írt Niki, visszaírtam neki (Amúgy azt beszéltük meg, hogy elmegyünk a téliszünetben Starbucks-ba inni valamit. És a csokissüti sem maradhat ki. ) Alig várom már, hogy találkozzunk. (hiányzik!! Jó, már sokszor mondtam, de hiányziik!!)

Vélemény: Jó volt a film. Bár nem az a „Juj, ez a kedvenc filmem!” típus. Amúgy a nap is. <3 Mindy! I’m a Kis dög. I’m Mindy. Hihi. 

Nézzetek be a facebook oldalunkra is: ∞Roni naplójaღ †

5. fejezet

Szeptember 4. csütörtök

Ma nagyon rossz napom volt! Egyszerűen nem tudom, hogy csinálhattam ezt! Totál hülye vagyok! De elölről. Reggel minden rendben volt, bementem a terembe és lepakoltam a padomhoz. Rájöttem (Emma mondta), hogy tesivel kezdünk, úgyhogy gyorsan lesiettem az öltözőbe és öltözés közben hallottam, ahogy Anna Lilinek áradozik Daniról, hogy milyen aranyos meg minden és nagyon odavannak egymásért. Ja, az is kiborított, hogy már nyalták-falták egymást (ami, ha nyugodt vagyok így hangzik: „Már smárolnak is!”). Akaratlanul is bedühödtem. Megpróbáltam fékezni az indulataimon, de nem ment.

-          Na jó, hagyjál fel ezzel az egésszel, oké?! – kezdtem kissé dühösen.

-          Mivel? – riadt meg tőlem Anna.

-          Hát a folyamatos áradozással Daniról! Igen, helyes, aranyos, kedves, meg minden. Igen, én is észrevettem. Úgyhogy nem kell minden mondatodban benne lennie! Ja, benne lehet, de te ne legyél mellette! – fakadtam ki hirtelen.

-          Jaj, bocsánat nem tudtam, hogy féltékeny vagy! És megjegyezném, szállj le a pasimról!

-          Hozzá se szóltam, mit vagy kiakadva?! Te vagy ráragadva, mint rágó a pad aljára!

-          Mivel a pasim! Eddig nem esett le?!

-          Gyerekek, mi van ott bent? – szállt be a beszélgetésbe Bognár, a tesitanár.

-          Semmi! – feleltük egyszerre.

-          Rendben, de gyertek ki! Óra van.

-          Oké.

A tesi a nap WOW része! Wow. Anna persze berágott rám, és én is rá, úgyhogy kosarazás közben „véletlenül” engem talált el. Úgy történt, hogy Anna megszerezte a labdát és én mivel nem gondoltam, hogy nekemvágja, odaálltam, hogy „addja ide!”, persze, magasba tett kézzel. Amikor rádöbbentem, hogy engem céloz, komolyan, rettegtem. Ahogy én láttam habzott a szája, vicsorgott és a szeméből a „mindjárt meghalsz” tekintet sugárzott. Lehet, hogy csak én képzeltem ilyennek, de elég ijesztően nézett ki. A következő pillanatban egy kosárlabda landolt az államon (azon a ponton, ahol ha ütést kapsz, K.O. leszel!!!). A többire nem emlékszem, mert elájultam. A következő emlékem, hogy az iskola orvosijában ébredtem, ahol egy csomó fej bámult. Vagyis, az osztálytársaim.

Amikor már mindenki kiment, Máté még bennmaradt velem. Felültem és ő mélyen a szemembe nézett. Mindent leolvastam a szeméből, az érintéséből, ahogy az arcomhoz nyúlt, és a közelségéből. Lassan közeledett felém, és nekem megdobbant a szívem, amikor összeért az ajkunk… írnám ezt. De nem. Máté felült mellém az ágyra.

-          Roni. Jól vagy?

-          Persze, minden rendben. Örülök, hogy itt maradtál velem.

-          Én meg annak örülök, hogy te örülsz. – kínos csönd…

-          Törjük meg a kínos csöndet!

-          Figyelj, Roni.

-          Igen?

-          Én azt hiszem, hogy… szeretlek.

-          Öööö… hát én is azt hiszem. – mosolyodtam el. – Tudod, még soha nem volt barátom. És szerelmes se voltam még. Úgyhogy elég kellemetlenül érzem magam.

-          Én is. Még nem tudom, hogy milyen szerelmesnek lenni, de te tetszel.

-          Ööö… Kösz?  Ó! Mártudom, hogy mi lesz a beceneved!

-          Mi?

-          M&M’S. Mert Marossy Máté és az enyém, ezt jelképezi az ’s. Csak E/3-ban. 10-es skálán mennyire vagyok okos? J

-          10. Találsz ki magadnak is egy becenevet? Jól jönne.

-          Persze, hogy! Csak van valami fikarcnyi kis fantáziád.

-          Oké. Ööö… Mókuska? Nem, nem. Ööö… Nyuszika, ez az! Te leszel az én kis Nyuszikám.

-          Oké. Tényleg nincs fantáziád! – erre mind a ketten elröhögtük magunkat.

Ekkor újra fekve találtam magam, Máté a kezét nyújtotta, hogy fölsegítsen. Akkor még nem sejtettem, de így már tényleg egyszerű és világos.

Az előbb történteket meg akartam vele beszélni, úgyhogy kissé akadozva, de elkezdtem.

-          Ööö... Máté.

-          Igen? Jól vagy?

-          Persze, de én másról szeretnék veled beszélni. Arról ami az előbb történt.

-          Nem tudom, hogy mire gondolsz. Mikor?

-          Az előbb. Na mindegy. Szóval. Te ezt így tényleg akarod csinálni?

-          Mi? Mit?

-          Oh, basszus! – suttogtam. – Semmit. Tényleg. Bocs. Semmi. Felejtsd el, amit mondtam! – és ekkor jöttem rá, hogy mindezt csak álmodtam.

-          Oké. – gondolom hülyének nézett. Volt rá oka.

Leszálltunk az asztalról és elindultunk a termünk felé. Máté bekísért a terembe (a töri végét még elcsíptem), Lenke tanárnő éppen a rómaiakról beszélt. A csengő meg is szólalt, amikor belépett az iskolaorvos. Azt mondta, hogy mázli, hogy nem ficamodott ki az állkapcsom. Még jó, hogy csak ennyi bajom lett. Szünetben mindenki odajött hozzám és kérdezték, hogy, hogy vagyok.

Dominál volt is egy fájdalomcsillapító tabletta és odaadta nekem, majd megszólította Annát:

-          Hallod Anna, még szerencse, hogy a Roni megúszta ezt, mert az álla is kificamodhatott volna!

De Anna rá se hederített, hanem kiment Danival a teremből. Ezután Emma és Domi leültek mellém és együtt hallgattunk zenét. Ettől egy kicsit fel is vidultam, mert Rihanna zenéje mindig jó érzéseket sugároz belém a hangjával. Ezután egy infónk következett, ami szerencsére egy laza óra, így csütörtökön. Az óra elején elméletet vettünk az első számítógépekről (nagyon durva, hogy régen akkora volt egy számítógép, mint egy szoba), majd óra végén bekapcsolhattuk a gépet és mindenki szabadon netezhetett. Én benéztem pár blogra és felnézetem a gyakorikérdésekre, hogy megnézzem van-e valami jó tanács erre a dologra, ami ma történt velem. Találtam is párat, úgyhogy majd megpróbálom felhasználni őket. Ezután felnéztem a twitteremre és láttam, hogy Ariana Grande új képet töltött fel a mostani koncertjéről. (Egyszer én is elmennék egy fellépésére, remélem ide is jön egyszer. Never Say Never!) Miután kiléptem, a facebookomat is csekkoltam és Anna letiltott engem. Annyira szánalmas! Ekkor megjelent Domi ablaka, másolom:

Dominika Veres:hello. mizu? látom rajtad, hogy nagyon dühös vagy. Miért?

Veronika Kiss: Sziu. Semmi ..............na jó igen. Anna letiltott facebookon! Annyira szánalmas!

Dominika Veres: hát nagyon! amióta a Danival jár, azóta nagyon beképzelt liba.

Veronika Kiss: Jah és olyan gáz, hogy még eszre se veszi!

Dominika Veres: hát igen. na most szerintem ki kéne már lépni, mert mindjárt csöngetnek. Sziu! 

Veronika Kiss: OK. Sziuuuu! 

És Dominak tényleg igaza volt, mert miután kiléptem már rögtön meg is szólalt a csengő. Ezután visszamentünk a termünkbe és előpakoltuk a kémiát. Még ezen a héten nem volt kémia, úgyhogy ma is be kell mutatkoznom egy tanárnak. Szünetben Domival és Vancsival lógtam a folyosón és sokat röhögtünk Domi gördeszka tudásán (ahhoz képest, hogy kezdő, elég ügyes), aztán pár perc múlva már a fiúk gurulgattak a deszkán, hogy megmutassák, hogy, hogy is csinálja ezt egy „profi” deszkás. A tanárok utasítására sajnos abba kellett hagyni, de azért elég vicces volt. Csöngetés után egy vicces férfi tűnt fel az ajtóban és sok kellék is volt nála. Volt főzőpohár, valami por (nem tudom mi) és egy lombik. És ekkor lesett, hogy ő a kémia tanárunk. Ő volt eddig az egyik legjobb fej tanár, akit ismerek a suliból és az óra is izgalmasan telt. A tanár, Hegedűs Zoltán sok kísérletet mutatott be és aztán megfejtettük közösen a reakciókat. Mivel elég aktív voltam az órán kaptam tőle egy kisötöst és még a nevemet is megjegyezte. (és amikor felszólított akkor a becenevemet használta) Most az egyszer elmondhatom, hogy imádom a kémiát, pedig eddig nem nagyon szerettem, mert a Zsuzsa tanárnő a régi sulimban mindig pikkelt rám és sokat is feleltem nála. Óra után még két nyelvi óránk volt, egy angol és egy német.

 Órák után elhagytuk a sulit és éppen indulni akartam, amikor megláttam Mátét. Úgy gondolta elkísér, hogy nehogy útközben elájuljak az utcán. (olyan figyelmes) Útközben sokat beszélgettünk és telószámot is cseréltünk. Egészen a kapuig elkísért és ezután már el is ment. Amikor beléptem a tesóm hangja csapta meg a fülem, aki éppen valami videojátékot játszott. Rá is szóltam:

-          Szia! Neked nem kéne tanulnod? Ma későn lesz edzésed!

-          Cső! Hallottam, hogy voltál ma az orvosiban. Mi történt veled??

-          Ne válts témát!

-          Jó, olyan gonosz vagy!

-          Tudom, de hát, ha anya nincs itthon én vagyok a főnők!

-          Ez nem igazság!

-          Deeeeeeee!

-          Neeeeeeeeeem!!!

-          Na jó van egy ajánlatom, ha megcsinálod a leckéd akkor nyomkodhatsz tovább csak engem hagyjál addig békén!

-          Oks.

Azzal ki is nyomta a játékot és felment a szobájába. Én leültem az asztalhoz és megmelegítettem a kaját, amit anyu hagyott nekünk otthon. Finom volt (tészta tejszínes szósszal). Ebéd után gyorsan megtanultam holnapra, amit kellett és átöltöztem valami kényelmesebb ruhába. A fekete cicagatyámat és a New York feliratos pólómat választottam. A szobámban átismételtem a kedden tanult táncokat, mivel ma is volt táncórám. Pár óra múlva el is indultam, de előtte még bekészítettem egy üveg vizet a táskámba. Mivel nem most mentem elsőnek ezért tudtam a pontos helyet és a gépemen is megnéztem előtte a buszok járását. Végül felszálltam a 224-esre. A táncon vettük tovább a táncokat majd váltottunk egy másik stílusú táncra, a hip-hopra. Ez az egyik kedvenc műfajom és a zenék is nagyon jók ebben a műfajban. Az táncolás jó volt és miután hazamentem már anya is otthon volt és éppen egy magazint olvasgatott. Megkérdezte, hogy el akarom-e olvasni. Mivel épp nem volt semmi teendőm belelapoztam. Az újság címe: Cosmopolitan és na, ki volt a címlapon.................. Ariana Grande. 

A címlapon nagyon szép volt, bár mikor nem az. Ezen kívül voltak benne szépségtippek, öltözködés trendek és minden csajos téma, amit szeretek. Miután elolvastam visszaadtam anyának, de ekkor kiderült, hogy nekem vette csak gondolta beleolvas előtte, mert érdekelte őt is mit tartalmaz. Az ajándék, pedig egy szempillaspirál volt. Nemsokára Patrik és apa is hazajöttek és néztük együtt a TV-t. A kedvenc sorozatunkat, az Így jártam anyátokkal!-t. Imádom! Este olvastam egy kicsit a Bábelt majd átvettem a nyuszis pizsimet és elmentem aludni. (bár előtte még bepakoltam és lemostam a sminkem is)

Vélemény: Elég rossz volt a nap, és ez a végére sem lett nagyon másképp. Még le is égettem magam. Wow. Komolyan, ehhez tehetség kell! 

Nézzetek be a facebook oldalunkra is: ∞Roni naplójaღ †