13. Fejezet

Szeptember 12. Péntek

Végreeee!! Végre péntek! :) 

Elég gáz fejjel ébredtem, de amint rájöttem, hogy milyen nap van ma, rögtön kivirult a pofám. :D Reggel gyorsan magasra összefogtam a hajamat és lementem megenni a müzlim. Amikor én már mindennel végeztem, Patrik még NAGYON aludt. xD  Úgyhogy besunnyogtam a szobájába, és rávetettem magam, mint egy kenguru, elkezdtem püfölni egy párnával, miközben azt ordítottam, hogy "ÉBRESZTŐ ÖCSÉM!!!". Szóval, hatásos ébresztést biztosítottam számára.  :DD

- Roniii!!! Mi a francot csinálsz?!?! 

- Csak azt próbáltam elmondani, hogy el fogunk késni és fel kéne kelned. - feleltem röhögve. :D

- Ezt még visszakapod. Emlékezz, ha kenguruugrásban ébresztelek fel. 

- Ugye, hogy olyan volt, mint egy kenguru? :D

...

A suliban hiányzott az ofő, úgyhogy helyettesítő tanár volt, Réka, az énekes kedvencünk. :) Jófej, laza...amolyan "álomtanár". Az órára Réka egy olyan játékot talált ki, amivel kiderül, mennyire ismerjük egymást. Egy papírra rá kell írni a ránk legjobban jellemző tulajdonságot, amit beadtunk. Ezeket Réka felolvasta, és az osztálynak ki kellett találnia, hogy ki írta. Nem akartam írni, hogy új vagyok, az úgy túl könnyű lenne. Volt egy csomó, akit nem ismertem. Ez nagyon ciki... de így van. Látásból felismerem őket, de nem foglalkoznak velem, én se velük. De már így is van itt, Dunakeszin (nem Debrecenben:D) egy kerek életem.<3 Szóval mindegy. Ezekre emlékszem Kristóf (Hegyinek hívták a fiúk), Martin, Áron... hát, ennyi. :D kicsit rövidtávú a memóriám.:DD 

Emma ezt írta: "Szőke vagyok, természetes, deszkázom, mint Domi édes, moziztam a Ronival, Kick Ass 2-t popcornnal. :)" De cuki♥ behalok :D Domi: "Deszka a mindenem. Bulim lesz a hétvégén. Tetkóim vannak, de senki nem tudja miért. A fiúm tiszta hülye:D Geri... bocs:D" Anna: "Dani a csávóm, ne nyúlja le senki. Sztem mindenki tudja ki vagyok:$$" oké... nagyjából kiismerem, (és jófej lenne alapból) milyen a személyisége, de ez a szerelem megbolondítja. És ez nekem nem jó... már egyszer az eszméletem bánta... hogy lehet olyan jól célozni? És honnan tudta, hogy ha ott eltalál kába leszek?! Na mindegy... 

Szóval. Az órák jók voltak, Boti beszólt párat, (látszik a pénteki hangulat:D) például föcin (szünetben Videómániát nézett, megkért egy végzőst, hogy "sugározzon nyíltan" :DD no comment. Először nem, de aztán kapott a srác mobilnetéből.:DD nee. Sírok. :"D) Szóval benyögte, hogy: "hol a dislike??" *előveszi az atlaszt* "Itt!" Hülyeee:D 

Emmával az egyik szünetben elvonultak, dumáltak, stb. Megszoktuk már, hogy együtt vannak, de sosem lógtak annyira egymáson. Szerintem nem is kell. Domi és Geri kapcsolata inkább olyan "barátias". Kétszer láttam őket csókolózni össz-vissz. Na de mindegy.

Órák után lementünk az ebédlőbe. Siettünk, hogy hamar hazaérjünk, elkészüljünk és megbeszélhessük a hétvégi bulit. Ma tarhonyás hús volt a kaja, de adtak mindenkinek egy barackot is, mert bevezették, hogy az ebéd mellé minden pénteken adjanak valamilyen gyümölcsöt. Most is, mint mindig a csajokkal, Domival, Emmával és Tinivel ültem egy asztalnál. Ahogy körbe néztem láttam Szamantát és Márkot, a 12.-es srácot együtt, aztán a mellettük lévő asztalnál Dzseni és Fanni figyelmesen nézték enyelgő barátnőjüket. Elég furcsa lányok de gyönyörűek. Mondjuk Dzseni (facebook nevén Jenii...) elrontotta magát a piercinggel és a folytonos sminkeléssel. Fura, de az ombre nagy divat mégis csak Fanninak (rózsaszín hajvégek...wow), egy lánynak az osztályból, azt hiszem Laura a a neve (neki legalább barna-szőke párosítással), meg a barátnőjének (neki feketéből platinaszőke lesz a végére....azta) van ilyenre festve a haja. Ez a két lány aki egy kis burokba zárkózva él, csak egymással beszélnek, mással nem. Meg láttam őket két sráccal, az egyik valószínűleg külsős, de a másik ide jár, a 11.-be. Elkalandoztam... szóval. Kajálunk, közben odajön hozzánk Vani. Aztán nagyot röhögtünk. Nem bírtam megenni a barackot. Emma megszólal:

- Kérsz barackot?

- Nem. - válaszolom.

- Pedig ő nagyon meg szeretne enni téged! - mindenki elkezd veszettül röhögni. :D :"D - A-a-azt akartam mondani, ho-hogy, a barack nagyon szeretné, hogy megedd.. :))) - mondta röhögve. hahaaa. :)

Egy ideig, csak röhögtünk egyfolytába, abba se bírtuk hagyni. Eközbe láttam, hogy anna irigykedve nézett minket. És igen, direkt írtam KIS betűvel a nevét! :D bocsi, újabb Dancsós (pontosabban Dancsüs:D)/Videómániás poén. :D 

Aztán Danit kezdte csesztetni, mutatva, hogy ő milyen jól szórakozik.

Aztán visszafordultam a többiekhez, hogy tudassam vele, engem ő nem érdekel. De odajött hozzánk egy vízzel teli kancsóval. 

- Sziasztok. Hoztam nektek vizet. - közben mosolyog, de teljesen normálisan mondja. Fura... - Önthetek? - mosolyog rám.

- Ööö... igen, köszi. 

- Jaj, bocsi. De ügyetlen vagyok! - leöntött az egész kancsó vízzel az a szemét, sunyi, alaptomos... ahh!!! Mindenki döbbenten engem bámult, vagy döbbenten röhögött. Anna kivétel volt, ő elégedetten és gonoszan nézett. Hihetetlen égés volt! Persze a főgonosz kuncogva el akart sétálni. Természetesen nem hagytam. 

- Anna! Állj meg! -utánafutottam és elkapktam a karját. Húztam a lánymosdó felé, mire kiáltani kezdett:

- Ne, Roni, ne! Ne csináld! Dani, segíts! Lili! 

- Maradtok ha jót akartok! Majd négyszemközt elintézzük. - "fenyegettem" Danit és Lilit. A mosdóba érve egy kis csönd után megszólaltam.

- Mit akarsz? Mégis miért csináltad ezt?! Leégettél az egész suli előtt!

- Ez volt a célom...

- Azt sejtem. De mi bajod van velem?! Már egyszer elkábítottál. Most leégetsz! Nem értem!

- Komolyan nem tudod?!

- Komolyan. Úgyhogy mielőtt még jobban felhúzom magam, mondd el!

- Oké. Elmondom. Szóval.Megjöttél. Tiszta új vagy. És rögtön megtaláltad a barátaid, pasid is lett. Ebből csak az zavart, hogy nekem kűzdenem kell a boldogságomért, neked meg mindenben részed van. Én végre összejöttem Danival, te meg azonnal, egy nap ismeretség után Mátéval. Nekem ez olyan r*bis, úgyhogy elkönyveltelek r*bancnak. 

- Várj. Te elkönyveltél, mint r*bi?

- Igen, de nem ez a lényeg. Szóval. Aztán beigazolódott, hogy az vagy. Ezért lettem rád rohadtul pipa.

- Mi?! De én nem is...

- Csönd már! Szóval. Uhh. Grr. Akww.

- Mivan már?! Nyögd ki!

- Oké. Ráhajtottál a pasimra. És ezen úgy bedühödtem, hogy... ahhhhh!! - dobbantott egyet a lábával. 

- De nem is hajto...

- De igen! Láttam és hallottam. De ami bosszantóbb, hogy belement... tehát nem szeret. -  Ezt már halkan mondta. Alig hallottam. Lehajtotta a fejét, de amint felnézett, láttam, hogy pár könnycsepp végigcsordult az arcán. - És ez fáj. Nagyon. - elkezdett sírni. Már nem haragudtam rá.

- Ne sírj! Gyere ide. Nincs semmi baj. Én is elmesélem, hogy te mit érthettél férre. - nekitámaszkodtunk a falnak, leültünk, a vállamra hajtotta a fejét. 

- Okéhé. - mondta sírva. - De ugye nem... szóval...

- Dehogyis! Arra emlékszel, amikor megpörgetett, a suli előtt?

- Ühüm. Akkor hallottam, hogy azt mondja neked, "akkor majd hívj fel". Az volt az első jel.

- Na ja. Akkor az volt, hogy összefutottunk és a kutyájával játszani kezdtem. Erre ő azt vonta le, hogy szeretem a kutyákat, úgyhogy elhívott megsétáltatni Dusty-t. Azért mondta, hogy hívjam. Mert még egyeztetni kellett. 

- Ahaaaa. Már értem... Bocsi, csak a jó öreg féltékenység... 

- Hagyjuk... szólnunk kellett volna, hogy ne aggódj.

- Oké. Akkor nincs harag?

- Nincs. :) - megöleltük egymást, közben jöttek páran WC-re... :D

- Én a következőt akkor vettem észre, amikor tesi után kettesben a szekrényednél voltatok és totál flörtöltetek... 

- Nem flörtöltünk. Csak megadta a számát... mert máshogy nem tudtam volna felhívni.

- Jó, már tudom. Egyébként azáltal, hogy szemétkedtem veled, a lánycsapatból is kitaszítottak... csak Lili maradt velem... Na de hagyjuk is a rossz emlékek felidézését. Menjünk. A többiek már azt hiszik, hogy széttéptük egymást. :D

- Szerintem is. De megfenyegettem őket, úgyhogy szerintem nem mernek még klotyóra se jönni. :D Hátha épp egymást tépjük. :D

- Ja igeen. :D 

- Bocsáss meg mindenért, Anna.

- Sajnálom amiket csináltam... hülye voltam... bocsi Roni.

- Semmi baj. De menjünk ki, mert tényleg azt hiszik, hogy valaki meghalt... 

Kimentünk. 

- Melyikőtök nem élte túl? - kérdezte Boti. 

- Hülye! Mi a helyzet? Mit beszéltetek/ ordítottatok/ sírtatok meg? - fordult Botihoz, majd hozzánk Domi. Egyébként mind a három variáció helyes volt...

- Hívd el Annát és Lilit a bulidra, majd ott elmeséljük. :)

- Lesz bulid? Miért nem szóltatok? Tiszta parti állat vagyok. :D - majd "táncolni"... azaz táncnak nem nevezhető mozgásokat kezdett végezni. :D hülyeee:D

- Szóval kibékültetek? De jó!! :) - reagált mindenki. - Anna, Lili, facebookon küldöm az infókat. :) - folytatta Domi.

Ezután elbúcsúztunk, megbeszéltük, hogy mikor találkozunk face-n, és hazamentünk. Mázli, mert Anna miatt annyira égtem!! Már nem haragszom rá, de az egész suli látta... na mindegy. Át is öltöztem. Remélem nem fáztam meg. Gyorsan megírtam a leckét, szóbelit is tanultam, aztán nagyjából összeraktam a cuccokat a hétvégi pizsipartira, olvastam, Patrikoztam (olyat is csak én tudok:D), TV-ztem, és mentem facebook-ra, meg skypera, hogy kitárgyaljuk a napot, az ebédet, és a bulit.

Vélemény: jó nap. De Anna elég szemét volt... de már értem miért. És kibékültünk. :) Hiba is kell, hogy tökéletes lehessen. És a mai az volt.♡

12. Fejezet

Szeptember 11. csütörtök

Elég furát álmodtam... Patrik bejön a szobámba, és elkezd fetrengeni a földön röhögve. Aztán Dani és Máté is. Majd Domi, Vani és még vagy egy millióan. Aztán álmomban felébredek. És Danit látom, amint szerelmet vall (??? WTF ???) Máté meg tűri és rám mosolyog. Majd Dani megcsókol. Máté a haverom(??). Felébredtem. Most igazából. Nem értettem az egészet. Na mindegy. Elkészültem, majd bejött Patrik a szobámba, röhögve. Youtube-on mutat egy csatornát: Videómánia. Megnéztünk pár videót, ami nagyon tetszett. Feliratkoztam. :D Elindultunk a suliba. A mai szettem egy fekete vöröses póló és egy fekete leggins volt egy fekete magassarkúval. Ahogy a suli elé értem Máté jött oda hozzám Danival és mindketten egy puszival köszöntöttek. Máté furán nézte Danit, de mondtam egy "bratyó"-t, és átkaroltam (Mátét:D). A csajokkal váltottam pár szót, és Domi kijelentette, hogy pizsipartit szervez az osztály lánycsapatának, ami velem bővült. :) Meg persze Vani is ott lesz, mint a mi kis hugicánk.♡ Én, és persze a legjobb barátnője, aki egyben a parti szervezője, Domi is meghívta. Már alig várom. :) Olyan jó lesz <3 Most hétvégén tartja. Még anyáékkal kell megbeszélnem, de szerintem tuti megengedik. Hiszem mit meg nem tennének, hogy a kislányuk boldog legyen a költözés után, egy teljesen idegen városban. :) A mai nap a suliban átlagosan telt. Tanultunk, tanultunk és csak tanultunk egyfolytába. De mindegy, nem fomtosak a részletek, nincs is kedvem leírni. Igazából az egész nap a bulin zsongtunk. Az utolsó óra után lementünk az ebédlőbe és beálltunk a sorba kajáért. A sor mellett három lány tolakodott előre, Szamanta és a társai és betolakodtak egy 5.-es kislány elé, őt félrelökve. Szegény meglökte a mögötte állókat, ezáltal leesett pár kanál meg kés. Amúgy ma karalábéleves és tökfőzelék volt a menü. Brrr! Nemcsodálom, hogy a három lány a kaja láttán inkább vissza fordult és nagy ricsajjal (ami a magassarkúikat illeti) távoztak az ebédlőből. Mi egy nagyobb asztalhoz ültünk le Emmával, Domival és Tinivel, majd csatlakoztak hozzánk a fiúk is. Ebéd után hazarohantam és meggírtam a leckémet. Ma elég sok szót tanultunk angolon és németen is. A töriórán leírt vázlatokat is átnéztem, mert abból is nagyon sokat vettünk ma. Eltelt 1-másfél órába mire mindennel elkészültem. Anyu pedig ötkor hazajött és siettek gyorsan tovább, mert Patriknak hokiedzése volt. Anyut, egy gyors puszival üdvözöltem és megettem a szendvicset is amit hozott nekem, hogy tudjak valamit enni még edzés előtt. Egy félóra múlva én is elindultam táncra, de előtte jól bezártama házat. A buszmegálló nem volt olyan messze a házunktól, pár perc alatt leértem oda. Nemsokára megjött a busz és felszáltam rá. Táncon még nincsenek barátaim, csak Debrecenben, de... próbálkozok itt is beilleszkedni. Már a fashion dance-részét elkezdtük múlt órán, de csak pár lépést. Ez volt az előző óra: bemutatkoztam, valamint még másik két lány, akik most jöttek át egy másik egyesüettől. Megbeszéltük az év menetét, bemelegítettünk,  gyakorlatoztunk, bemutattuk, hogy ki mit tud, majd vettünk egy pár lépést a tánc elejéből. Ma rájöttem, hogy itt is nagyon szeretem a táncot. ♡ Mármint a csoportot, az oktatást, az embereket, a hangulatot, a koreót stb. Bementem az öltözőbe,rögtön mindenki "Szia Roni!"-zott, örültem neki. :) Az óra jól telt, úgy beszélgettünk, mintha régi barátok lennénk. Olyan jó, hogy ilyen befogadó, kedves a közösség!<3 Együtt nevettünk, bénáztunk, táncoltunk, beszélgettünk... csodáltaos érzés volt! Érzem, hogy itthon vagyok, és valahova tartozom. Leírhatatlan! 

A csapat tagjai: a két új lány, Barbi és Viki, Bexi (Rebeka), Virág, Liza, Kitty és én. Heten vagyunk. :)

Az estét nem ragoznám, én a szobámban megnéztem pár Sam&Cat részt, úgy szeretem. ♡ Ariana az egyik kedvenc énekesem/színészem, jó lenne ha a való életben Jennette-el kibékülnének. Aztán facebookoztam, Vani és Domi Castle-t néznek, szóval néztem én is egyet. Nem rossz. Aztán bejött Patrik.

-Roni, nincs egy kölcsön ezresed?- az egész családnak én vagyok a bankja, vagy mi?!

- De van. - és kivettem a pénztárcámból ezer Ft-ot, majd a markába nyomtam. - De visszaadod!

- Vissza.

- Kamattal? :D - kiabáltam utána.

- Hahahaaa. :D

Köszii. :D  Elkészültem, vacsiztam a családdal, stb., aztán lefeküdtem. A mai jó napról, a táncról akartam álmodni. :))♡

Vélemény: Tökéletes nap.♡ A suli is bennevan. Hát, mindegy. :D

11. fejezet

Szeptember 10. szerda

Nos. Ma mondtam el a csajoknak, hogy mi is a helyzet Mátéval. Reggel 6-kor rögtön

azzal kezdtem, hogy küldtem egy SMS-t mindenkinek, hogy háromnegyed óra múlva

a lány WC-ben SÜRGŐS megbeszélés, minden lányt érint.

A suliban rögtön a megbeszélt helyre mentem, mert minél hamarabb el akartam

intézni. A WC-ben egy nagy, tényleg nagy tömeget találtam. Ott volt az összes lány,

köztük egy ismeretlen arc.

-          Sziasztok! – köszöntem, és odaléptem az „archoz” – Téged hogy is hívnak? Ez

pofátlanság, tudom. De tényleg csak párotok nevét jegyeztem meg, akik odajöttek hozzám… Ugye nincs harag?

-          Dehogy! Semmi baj, tényleg. Martina vagyok. – mosolygott, miközben nyújtotta a kezét.

-          Örülök, Martina. – ráztam meg a kezét.

-          Én is. Na szóval, mi a nagy hír?

-          Nos… ez elég hihetetlen és tudom, olyan mint egy tündérmese, de igaz. És hihetetlenül boldog vagyok! 

-          Naaaa, mondd már!! Roni, ne húzz fel! – kezdett ideges lenni Em.

-          Jólvanna’! Szóval. Mátéval jól kijöttünk…

-          Na ne!! Máris?! Juuuj de örülök nektek! Szeriii! – ugrott nekem, majd ölelt meg Emma.

-          De. Máris. Köszi. Én is. És igen. Ahogy mondanád: Szeriii. – adagoltam, amiket mondott.

-          Komoly, Roni? – kérdezte Martina.

-          Igen. Tényleg, amúgy téged hogy kell becézni?

-          Martina.

-          Nem! - Vágott mindenki a szavába. – Martina, háát oké. De az igazi a Martu. – folytatta Lili.

-          És persze a Tini. Elneveztük Martina Stoessel-ről, tudod, Violetta. – mondta Domi és Vani. Igazi Vilu fanok.

-          Ahha. Tök jó. 

-          És, ha Tininek kitaláltunk egy sztárról, akkor Roninak miért ne? – kacsintott Vani. (amúgy most vettem észre Annát a sarokban gubbasztani, szerencsére nem szólt hozzá a beszélgetéshez)

-          Okkéé. - mosolyogtak rosszakaróan a lányok.

-          Legyen Ronaldinho! :D – ötletelt Lili, miközben kisétáltunk a WC-ből.

-          Ez jó! – mondta Vivi.

-          És ha Ronaldo lenne? – kérdezte Tini.

-          Szerintem meg ne nevezzük el sztárról! Inkább engem kéne! Na! Várom az ötleteket!

-          Kuss, már!

-          Te ne szólj bele!

-          Ha ilyen vagy inkább maradj csöndben!

-          Szipirtyó. Nekem ez az ötletem!

-          Hagyjátok már abba! – avatkoztam bele a vitába. – Kösz csajok, de elintézem. Sam. Ez csak egy poén. A Violettából, mondjuk, lehetnél Ludmilla. Ő egy igazi sztár! – kacsintottam a többiek felé. – Pontosabban szupernova. – Amúgy ti Leónosok vagytok vagy Thomas pártiak?

-          Leon.

-          Leon.

-          Leon.

-          Mindkettő.

-          Leon.

-          Leon.

-          Thomas.

-          Leon. 

- Diego! :D – hangzottak a válaszok.

-          Én eleinte Thomas fan voltam, de átváltottam Leonra. Úgy is ő győz. Thomas elmegy, aztán jön Diego. – osztottam az észt. :P – Na de mindegy is! Itt van Tini, Ludmi, Ronaldo és a barátaik! – ekkor már a teremben voltunk. De a fiúk sehol. Vajon miért? ;) És megjöttek, röhögve, ünnepelve.

-          Gratula, Roni. – jött oda Boti.

-          Köszi, Boti. Amúgy ha szeretnéd szétkürtölheted: az új beceneveim Ronaldinho és Ronado. A második variációt jobban szeretem. – mosolyogtam rá.

-          Muhahahaaa! Ronaldo, tesó! Gyere ide! – úúúgy megölelgetett! :D És nyomott egy puszit a homlokomra.

-          Gratu az ifjú párnak! – kiáltotta el magát Vivi.

-          Hé, még nem házasodtunk össze! :DD – poénkodott Máté.

-          Úgy van! Köszi mindenkinek!

-          Sokáig!! – lökte oda Dani.

-          Kösz, bratyó.

-          Na mi van? Bratyó vagyok? Igen?

-          Ige..neeee!! Tegyél le!! – mert felkapott, mint egy zsákot, és cipelni kezdett.

-          Miért? Tudtommal ezt csinálja egy bratyó. – letett.

-          Na végre! Kösz… bratyó. :P

-          Elmész a francba hugi.

-          Álmodozz szeretett bátyusom. <3 Amúgy akit érdekel facebook-on ki lesz írva.

-          Oké/nézem/lájkolom/kommentelek oda is… stb. válaszokat kaptam :DD.

A nap további része átlagosan telt. Mondjuk a tesi kivétel, akkor már fáradtak voltunk. :D Muhahahaa. Szóval, az volt, hogy párba kellett állni. Persze, Mátéval egymást választottuk. Egymást kellett „lovagoltatni”, tehát egymás hátán kellett lovagolni. :D Nekem ez nem esett nehezemre, sőt, kifejezetten élveztem. Na, az már más kérdés, hogy én hogy bírtam el Mátét… xD

Úgy mentünk végig, hogy én fogtam a lábát, ő meg terpeszben fogta a vállamat és futottunk. Tök jó volt. :D :’D Szakadtunk a röhögéstől, sokan (köztük én is) fetrengtünk is. :D Tudom, hülyének néznek sokan, de már tényleg lefáradtunk. Agyban. És ezt is biztos kérdezné az a „sok”: Ezek ilyenkor mit érezhetnek?

Válaszom: Jobb, ha nem tudod. :DD

Amúgy megbeszéltük Mátéval, hogy minden nap ezen túl megyünk így egy kört. 

Vélemény: Máté, a picipaci. :'D És Dani, a bratyóó. :'D Úgy néz ki, megint elfáradtam agyban. Waa :'D sírok... a röhögéstől. Csak azt nem tudom, hogy min nevetek. :'D no comment. :D