10. fejezet

Szeptember 9. kedd

Nos. Ma reggel Patrikra keltem, amint rám ugrik. Irtó jó érzés volt, de tényleg. A suliban minden oké volt, médián (favourite! :D) megnéztük a Demóna első felét (a tanárunk protekciós, de így is csak angolul ment, mert még sokára jelenik meg). 

Amúgy egy film 3 órát vesz igénybe:

1. óra: film első fele

2. óra: film második fele

3. óra: film elemzése

És ez megy mindig. Amúgy tök jó szerintem, én szeretem.

Otthon jött a feketeleves. Ráírtam Mátéra facebookon.

-          szia megmondtad mar? en nem merem…

-          csovi ja.

-          mit mondtak??

-          idezem: „jolvan mate, orulok h talaltal magadnak vkit”

-          ahha ok. akk mar csak en vok hatra.

-          ja

-          oke akk megyek es majd hnap elmondom mi volt szia

-          ok szia hajra!!

-          koszi <3

Lementem a nappaliba, kiküldtem apát és Patrikot, csak anyát akarom beavatni.

-          Anya, beszélhetünk?

-          Persze kislányom, miről?

-          Hát, tudod… mondtam, hogy van 2 helyes fiú is az osztályban.

-          Igen? Mi történt, Roni? Kezdek megijedni.

-          Ne! Nincs semmi baj. Csak Mátéval, aki itt volt Beniért.

-          Vele baj van?! Mi?

-          Nem, nincs! Anya! Elmondhatom?

-          Igen, bocs. Na?

-          Vele, úgy látszik, hogy komolyra fordultak a dolgok, aminek nagyon örülök, szóval én sem vagyok közönbös számára. – hadartam. – Érted?

-          Ööö… Igen, azt hiszem. Szerelmesek vagytok egymásba.

-          Igen. És, tudod… együtt vagyunk. Vagy hogy mondják ezt.

-          Ó! Értem. Örülök, hogy beilleszkedtél. Csak féltelek.

-          Mitől?

-          A csalódástól.

-          Sejtem milyen az. Az általános egyik fele arról szólt. Nekem. – szomorodtam el.

-          Tudom, kicsim. – simította meg a karom, majd átölelt. – Nem lesz itt semmi baj.

-          Remélem.

Ennyi volt, amitől végig féltem. Csak ennyi. Jó, hogy túl vagyok rajta.

Vélemény: Megkönnyebbültem. 

Nézzetek be a facebook oldalunkra is: ∞Roni naplójaღ †