Szeptember 6.
szombat
Ezaz!! Hétvégeee! Ma csak 9-kor keltem fel (hihi) és felöltöztem
valami otthoni cuccba. Viberen írtam Vaninak, hogy délután átmegyek, aztán lementem
reggelizni. Anyuval nekiálltunk palacsintát sütni, amerikai palacsintát. Én
nutellával szeretem enni, anya lekvárral, apa túróval, tesóm pedig
juharsziruppal.
Amikor kész lettünk, lehívtam Patrikot az emeletről és apát is
behívtam az ebédlőből, mert éppen a TV-t nézte. Miután mindenki odaért az
asztalhoz, elkezdtünk enni. Patrik majdnem az egész juharszirupot befalta,
úgyhogy kénytelen voltam elraktározni magamnak egy keveset. A számban. Miután
megreggeliztünk kiültem a kertbe olvasni. A kertben a kedvenc helyemre ültem
le, ami a cseresznyefa alatti hintaágy. Az idő még mindig nyárias volt, a fa
ágain keresztül beszűrődött a fény és harsány szellő fújta az arcomat. Hirtelen
olyan érzésem támadt, hogy még mindig nyár van. Tök jó lenne. A Bábelt
olvastam. Csak pár oldal maradt a könyvből, amikor elkezdett pityegni a
mobilom. Megnéztem, és Vani írt viberen, hogy mikor jó nekem. Írtam, hogy nem
tudom, de majd átcsöngetek. Miután kiolvastam a Bábelt, felmentem a szobámba és
összeszedtem a tancuccaimat, meg a laptopomat és mivel úgy támadt kedvem,
átvittem őket a kerti fakuckóba. Ja, még nem is írtam, hogy van a kertben a
diófán egy fakuckó, tök jó, az előző lakók építették, és itt hagyták nekünk.
Totál beleszerettem, úgyhogy ez a törzshelyem. Felpakoltam és felmásztam a
létrán, ami amúgy fából van. Direkt a kuckóhoz lett csinálva. Bent megtanultam
a maradék szóbeli leckét és bekapcsoltam a gépem. Beléptem facebook-ra és láttam,
hogy fent van Emma, Domi és még 11 ismerős. Köztük van Patrik!!! Úgyhogy
ráírtam, hogy menjen tanulni, mert láttam a leckefüzetét és van egy csomó
házija. Azt írta vissza, hogy megcsinálta az összeset. Én ezen nagyon
elképedtem, de ha ő mondja, akkor jó. Megkérdeztem tőle, hogy mit csinál, azt
mondta, hogy gépezik. Nyilván. Írtam neki, hogy jöjjön át a kuckóba és csináljunk
valamit, meg hozzon kaját és üdítőt. Azt írta, hogy jön, csak felpakolja a
hűtőt. I love my brother! Nagyon szeretem!!
Az én egyetlen kicsi öcsikém. <3 Már hallottam is, hogy valaki jön fel a
létrán, úgyhogy kinyitottam az ajtót. Láttam, hogy egy őszibarack lével és egy
csomag csokis keksszel közeledik. A kedvenceim! Olyan cuki! <3 Segítettem
neki lepakolni a kajákat, meg az üccsit, és visszamentünk a házba felpakolni pár
elmaradhatatlan cuccot (párnák, plédek, babzsákok, stb.) a kuckóba. Miután
ketten megszenvedtünk azzal, hogy felvittük a babzsákokat a kuckóba, végre
berendezhettük a házikót. A laptopom a sarok mellett (a sarokban, de kicsit
kijjebb) és a „nyugisarok” pedig az előtte lévő sarokban. Amúgy a „nyugisarok” kifejezés azt takarja, hogy ott vannak az
ilyen cuccok elrendezve: babzsákok, párnák, takarók. Van egy éjjeliszekrényünk,
ami a mi „kisasztalunk”. Azon eszünk, a két kis polcában meg a kajákat és az
italokat tároljuk. És még Wifi is van! (átsugárzik a
házból) Úgyhogy van nekünk egy pótházunk. És tök strapabíró. Miután berendeztük
az egész kuckót (játékokat és fotókat is tettünk be), leültünk a nyugisarokba
és dartsoztunk, mert Patrik hozott fel darts táblát. Hirtelen megszólalt a
mobilom. Amikor felvettem Vani szólt bele.
-
Szia, Roni! Zavarlak?
-
Vani! Szia! Dehogyis! Mizu?
-
Semmi, azért hívlak, mert kész vagyok a leckékkel és anyáék
elmennének együtt moziba. Te, hogy állsz?
-
Én is kész vagyok. Gyere át! A kertben vagyunk.
-
Vagy… TOK? Kivel?
-
Patrikkal. Na, gyere! Várlak. – ezzel letettem a telefont.
Pár percen belül anya jelent meg a teraszon, Vanit eligazítva,
aki csodálkozva mászott fel a fakuckó létráján.
-
WOW! Ez, de jó! – álmélkodott. – Nagyon jól berendeztétek!
-
Kösz. – vágtuk rá egyből.
-
Amúgy, sziasztok! Hihi.
-
Amúgy neked is, szia. – felelte Patrik, miközben eldobta a darts
nyilat.
-
Vani, mit szeretnél csinálni? – kérdeztem kissé barátságos képet
vágva.
-
Nem tudom, de nagy a választék. Ahogy látom.
-
Jó. Tudunk dartsozni, filmet nézni és társasozni. Ezekből lehet
választani. – mutattam rá a játékokra.
-
Dartsozzunk! Az tök jó.
-
Ugye? – nézett rá Patrik egyetértően. – Látod Roni? Ő egy okos
lány!
-
Te tudsz dartsozni? – kérdeztem. – Én már annak örülök, ha
eltalálom a táblát.
-
Persze, tudok. Verseny? – mosolygott ránk Vani.
-
Oké! – pattant fel hirtelen Patrik az egyik babzsákról.
A verseny annyi volt, hogy Vani és Patrik normálisan játszottak,
én meg őrülten dobáltam, hogy legalább a táblát találjam el. Elég nevetségesen
nézhettem ki. Ezt onnan is gondolom, hogy minden próbálkozásomnál szakadtak a
röhögéstől. Igaz, hogy én is, de hát ez van. Én mindig az utolsó helyet
töltöttem be, Vani a másodikat, Patrik meg az elsőt. Deee! Egyszer másodig lett
az öcsikém. Vani pedig az első.
-
Ezaz! Győztem! Igen! – ujjongott Vani.
-
Grat! Jó voltál! – mosolygott rá Rik, miközben megveregette a
vállát.
-
Nagyon jól játszol! – öleltem meg.
-
Köszi.
A versenyek közben egyszer-kétszer beordítottuk, hogy: „Száááááz
nyolcvaaaaaaan!” Szóval elég
jól játszottak Rikkék. Amúgy nekem olyan hihetetlen volt, hogy létezik ilyen
kuckó (az „ilyen” szó most NAGYON SOKAT takar), de amikor beléptem ide,
rájöttem, hogy mégsem az. Miután az összes meccset végigjátszottuk,
visszamentünk a házba ebédelni. Ma anya főzött (nagyon jól főz), úgyhogy finom
volt a kaja (raguleves, spagetti, csoki darabos muffin).
-
Akkor hazamegyek, melegítek magamnak valamit. Átkísérsz Roni?
-
Nem.
-
Miért? – ijedt meg Vani.
-
Mert te is itt eszel velünk. Gyere, anya nagyon jól főz. Ugye
szereted a spagettit? – ültettem le a mellettem lévő székre.
-
Persze! Ki ne szeretné a spagettit? – mosolygott vissza.
-
Oké. Van desszertnek csokis muffin, meg van még raguleves.
Tárkonyos.
-
Tökély. Köszönöm.
Miután megettük a
kajákat, visszamentünk a kuckóba és bekapcsoltam a gépem, hogy tudjunk filmet
nézni. Moovie-n kerestem valami jó filmet, amit meg tudunk hárman nézni. Nem
sikerült dönteni, úgyhogy poénból a Violettát néztük. XD Persze Patrik
őrjöngött, de hát ez van. Ha két lánnyal akarsz filmet nézni fiúként… Elég poén
volt, mert ilyeneket szólogattunk közbe: „Köcsög Leon!!!” meg „Oh, Tomas!” Nagy
volt! Most is könnyezek. Nagyon brutál. „Mexikói gyermek szappanopera”. XD
Amúgy közben elfogyott az összes csokis süti, meg a baracklé. Azért kár. Aztán
lementünk az udvarra és a telómon beindítottam a Timbert és ott táncoltunk meg minden. Nagyon jó voolt!! Csak sajnos
Rik nem élvezte. Na, jó, ezt nem mondhatom, mert ott röhögött rajtunk és
hülyült. Úgyhogy ő is elvolt, amíg mi énekelgettünk. Meg ott volt még
Avicii-től a You Make Me (mellékesen
megjegyzem: Oh, oh, oh, oh! You make me! Oh, oh, oh, oh! ), meg
persze a többi jó szám. Miután befejeztük a „tánci-táncit”, kihasználtuk az
alkalmat, hogy még nyári idő van, és hintáztunk meg ilyenek, újra ötévesként.
Bevallom, nagyon tetszett. Egyszer Patrik annyira meglökte Vanit, hogy majdnem átpördült. Menő!
Ezután jöhetett egy kis szomorú szám. (Shontelle – Impossible) Kitaláltuk, hogy ma egész nap úgy viselkedünk, mint egy
ötéves. Azaz, három ötéves. Úgyhogy karaokéztunk. Azóta ez jár a fejemben:
„Because I’m happy come along if you feel like a room without a roof. Because
I’m happy clap along if you feel like happiness is the truth. Because I’m
happy…”. Éljen Pharrell Williams-től a Happy!
Amúgy nagyon jó szám. Ja, és amit Patrik énekelt, Get Lucky! Az is fav. Éééés Blurred
Lines! „Everybody get up! … But you’re a good girl!” Soroljam még?
Szerintem ne. Sokáig tartana. Jól elvoltunk ötévesként, de sajnos vissza kellett
térni a való világba. De marad best favnak a Happy. Az olyan hepi. Plusz Get
Lucky. És a Timber. Oké, hagyom a
számokat. Tényleg. Visszamentünk a kuckóba és most mindhárman pihentünk, mert
eléggé elfáradtunk. A mobilomat nyomkodva láttam, hogy írt Niki viberen. Írtam
neki vissza és csináltam is egy fotót rólunk, amint Rik zabál és közben a
kamerába néz, ahogy Vani mosolyogva integet, és én, ahogy fél kézzel fogom a
telefont és belehajolok a képbe. Elküldtem. Niki komolyan, egy kétperces
hangfelvételt röhögött keresztül azon, ahogy próbálok benne lenni a képben és
azon, hogy Patrik milyen pofát vág. Visszanézve a képet, én is röhögtem vagy 3
percet. Durva, mert azt is lekaptam, ahogy Vani majdnem függőlegesen (fejjel
lefelé!!!) ül a hintában. Emlékezetes nap lesz ez, az tuti.
-
Oh,
lépnem kell. Beni írt, hogy átjön xbox-ozni.
– kezdte Patrik.
-
Ki
az a Beni? – kérdeztem vissza.
-
Egy
osztálytársam. Akkor lettünk jóban amikor… ööö… asszem’ pár napja történt az
osztályban valami és akkor. Benedek. Ja, Máté öccse.
-
Mi?
Máté öccse? Oké. Menj csak. Szia!
-
Csőztök!
Várjunk. Vani!
-
Igen?
-
Azt
akartam kérdezni, hogy matekból a tökben volt házi vagy a möföben?
-
Milyen
tök?
-
Tankönyv.
Téká. Tökö. Tök.
-
Óóó!
A munkafüzetben. De szerintem inkább a tankönyv elnevezést használd. Gyuri bá’
ki fog akadni.
-
Nyugi,
vigyázok. Azért kösz. És Roni.
-
Igen?
-
Gyertek ti is!
-
Mert?
-
Anya a teraszról integet.
-
Óóó! Akkor gyere Vani!
-
Oks, megyek. – ezzel elindultunk lefelé, a házba.
Komolyan, anyu azért hívott oda, hogy nem akarunk-e négyen a
faházban aludni. Dehogynem! Még szép, hogy szeretnénk!
-
Anya, ez valaha volt legjobb ötleted! – örvendezett Patrik.
-
Köszi, Patrik. – mosolygott rá anya. Amúgy ott állt anya, Beni,
Patrik, Vani és én, amikor apu is odajött.
-
Sziasztok!
-
Csókolom! – köszönt Beni.
-
Ugye te vagy Beni, ha jól tudom.
-
Igen, én.
-
Tegeződjünk. Szólíts Ádámnak!
-
Rendben, köszönöm.
-
Ó, hát az örök fiatal Vanessza is itt van! Örülök, hogy látlak.
– veregette meg apa Vani hátát.
-
Köszönöm. Én is.
-
Roni, Rik, gyertek, hozzunk hálózsákokat! Addig a Vani és Beni,
gyertek a konyhába! Dóri ad nektek egy kis teát meg nassolni valót.
-
Persze, gyertek csak. – ennyit hallottam abból, hogy ők mit
fognak csinálni.
Mi viszont a kicsi raktárszobánkból kerestünk hálózsákokat. Pont
négy darabunk van (amennyi kell), mert a családban is négyen vagyunk. Van egy
kék, egy zöld, egy lila és egy (sötét) rózsaszín. Lementünk a nappaliba, ahol
Vani és Beni beszélgetett anyuval miközben sütit ettek valami üdítővel. Amikor
megláttak minket, letették a kaját és odajöttek hozzánk. Kiosztottuk a
hálózsákokat (Benié a zöld lett, Vani a lilát választotta, Patrik kéket kapott
én meg rózsaszínt) és felvittük őket a házikóba. Vettünk egy-egy párnát a
fejünk alá és elrendeztük a hálózsákokat egymás mellé (Beni, Patrik, Vani, én).
Mivel olyan 4 óra körül lehetett, kimentünk a kertbe focizni, mert éppen ilyen
kedvünk volt.
-
Oké. Milyen csapatokban játszunk? – kérdezte Patrik.
-
Nem tudom. Nekem mindegy. – válaszolta Vani.
-
Fiúk vs. lányok! – ordította be Beni.
-
Jó, de akkor legyen majd más is, mert ez így nem fair!
-
Jóvanna! – mondták a fiúk. – Akkor lehet majd olyan is, hogy
vegyes csapatokban játszunk.
-
Jó! – felelte Vani, aztán elkezdtük a meccset.
Természetesen a fiúk győztek,
(5-2-re) de mi is lőttünk gólt. Hála Vaninak, aki (mint később kiderült) nagyon
jól focizik. Amúgy azért, mert hokin is fociznak. Jut eszembe, egyszer el kéne
mennem, megnézni az egyik meccsét, biztos örülne neki. Ezután következett a
vegyes csapatos meccs, én Benivel voltam, Patrik pedig Vanival. A kis mázlisták
győztek, mert Beni se, meg én se vagyunk valami profi focisták. 4-1-re győztek.
-
Szép volt! – pacsizott össze
Patrik Vanival.
-
Kösz. Jó voltál. – mosolygott rá
Vancsi.
-
Sziasztok! Látom, jól elvagytok.
Csináltam nektek pogácsát, most sült meg. Kértek? – jött ki hozzánk anyu.
-
Igeeeen!! – rohamoztuk meg a
konyhát.
-
Van vajas, sajtos meg magos. Azon
szotyi van. Egyetek, sok van.
-
Naon finom! – tartotta fel a
hüvelykujját teli szájjal Beni.
Miután benyomtuk a fél tál pogit,
Vani hirtelen felszólalt.
-
Basszus! – riadt meg Vani. – Nem
szóltam anyáéknak, hogy ittalszok. És négyre kellett volna hazamennem. Áááááá!
-
Ez tényleg cinkes. – hülyült
Patrik.
-
Átmegyek a szüleidhez,
megbeszélem velük, hogy maradhass estére is. – ajánlotta fel anyu.
-
Úúú! Köszönöm, Dóri!
-
Nagyon szívesen. – mosolygott rá
anyu.
-
Anyu! A kuckóban leszünk. Majd
szólj, ha megjöttél.
-
Oké. – ezzel elment.
Megint a törzshelyünkre, a
kuckóba mentünk. Elhelyezkedtünk a nyugisarokban és amíg filmet választottunk,
Rik berakott egy zenét, amit mindannyian egyből elkezdtünk dúdolni (Bastille- Of The Night). Végül Az éhezők viadalát néztük meg. Nekem
nagyon tetszett, én bárki helyében megnézném. Később anyu szólt, hogy Vani
maradhat estére. És, hogy menjünk vacsizni. A vacsit most apa csinálta, de tök
jó volt. Amúgy kértük, hogy hadd ehessünk a kuckóba a kisasztalnál.
Megengedték. Nem tudom, hogy mi lelte a szüleimet, de tetszik. Lehet, hogy
csak a barátaink miatt, de most totál jó fejek. Szóval a faházba kaptuk meg a
rántottát és a bacon-t, fantával. A kisasztalnak álcázott éjjeliszekrényünkön
négyen nyomorogva próbáltunk megvacsorázni. Tiszta poén volt.
Miután megettük a kajákat,
SÖTÉTBEN vittem vissza a tányérokat (ne már, elfelejtettem zseblámpát vinni a
kuckóba! De visszafelé szereztem be egyet. Hihi), mert már kb. fél 7 volt.
Ezután elhatároztuk, hogy megnézzük Az
éhezők viadala 2-t is. Szóval
Az éhezők viadala – maratont
tartottunk. A kettő is tetszett. Sokszor megnézném még őket. Na, ezek már az
„Ú! Ez a kedvenc filmem!”kategóriába tartoznak. A fárasztó nap végén (amikor
vége lett a filmnek, már kb. 10 óra lehetett) mindenki kidöglött, úgyhogy bebújtunk
a hálózsákokba szunyálni. És már húztuk is volna a lóbőrt, de meghallottunk
kintről valami ijesztő zajt. És ELTŰNT Patrik!!! Aztán Beni mondta, hogy
utánamegy/megkeresi, de mivel egy darabig nem jött vissza, mi is lementünk
Vanival a sötét udvarra. Semmi nem világított, csak az az egy zseblámpa, amit
még vacsi után hoztam. Senkit nem találtunk sehol, úgyhogy már kezdtünk
aggódni, ezért kiabálva kerestük tovább őket.
-
Patrik! Beni! Hahó! Valaki! –
hívogattam őket kétségbeesett hangon.
-
Beni, Rik! Hol vagytok? –
kiáltozott Vani is.
-
Sehol senki. Hirtelen az egyik
bokor megrezzent. Közelebb léptünk hozzá, de orbitális hangerővel sikoltozva
ugrottunk el tőle. Mert Patrik és Beni ugrottak elő belőle.
-
Basszus, halálra rémisztettetek!
Ez nem igaz! – röhögtük el magunkat, mivel a fiúk is szakadtak a röhögéstől.
-
Látnotok kellett volna az arcotokat! – mondta még mindig röhögve
Patrik.
Visszamentünk a kuckóba és bemásztunk a hálózsákokba. Néha még
fel-felröhögött valaki álmában, de végül sikeresen elaludtunk.
