Szeptember 10. szerda
Nos. Ma mondtam el a csajoknak, hogy
mi is a helyzet Mátéval. Reggel 6-kor rögtön
azzal kezdtem, hogy küldtem egy SMS-t
mindenkinek, hogy háromnegyed óra múlva
a lány WC-ben SÜRGŐS megbeszélés,
minden lányt érint.
A suliban rögtön a megbeszélt helyre
mentem, mert minél hamarabb el akartam
intézni. A WC-ben egy nagy, tényleg
nagy tömeget találtam. Ott volt az összes lány,
köztük egy ismeretlen arc.
-
Sziasztok! –
köszöntem, és odaléptem az „archoz” – Téged hogy is hívnak? Ez
pofátlanság, tudom. De tényleg csak párotok nevét jegyeztem
meg, akik odajöttek hozzám… Ugye nincs harag?
-
Dehogy! Semmi
baj, tényleg. Martina vagyok. – mosolygott, miközben nyújtotta a kezét.
-
Örülök, Martina.
– ráztam meg a kezét.
-
Én is. Na
szóval, mi a nagy hír?
-
Nos… ez elég
hihetetlen és tudom, olyan mint egy tündérmese, de igaz. És hihetetlenül boldog
vagyok!
-
Naaaa, mondd
már!! Roni, ne húzz fel! – kezdett ideges lenni Em.
-
Jólvanna’!
Szóval. Mátéval jól kijöttünk…
-
Na ne!! Máris?!
Juuuj de örülök nektek! Szeriii! – ugrott nekem, majd ölelt meg Emma.
-
De. Máris.
Köszi. Én is. És igen. Ahogy mondanád: Szeriii. – adagoltam, amiket mondott.
-
Komoly, Roni? –
kérdezte Martina.
-
Igen. Tényleg, amúgy téged hogy kell becézni?
-
Martina.
-
Nem! - Vágott
mindenki a szavába. – Martina, háát oké. De az igazi a Martu. – folytatta Lili.
-
És persze a
Tini. Elneveztük Martina Stoessel-ről, tudod, Violetta. – mondta Domi és Vani.
Igazi Vilu fanok.
-
Ahha. Tök jó.
-
És, ha Tininek
kitaláltunk egy sztárról, akkor Roninak miért ne? – kacsintott Vani. (amúgy
most vettem észre Annát a sarokban gubbasztani, szerencsére nem szólt hozzá a
beszélgetéshez)
-
Okkéé. -
mosolyogtak rosszakaróan a lányok.
-
Legyen
Ronaldinho! :D – ötletelt Lili, miközben kisétáltunk a WC-ből.
-
Ez jó! – mondta
Vivi.
-
És ha Ronaldo
lenne? – kérdezte Tini.
-
Szerintem meg ne
nevezzük el sztárról! Inkább engem kéne! Na! Várom az ötleteket!
-
Kuss, már!
-
Te ne szólj
bele!
-
Ha ilyen vagy
inkább maradj csöndben!
-
Szipirtyó. Nekem
ez az ötletem!
-
Hagyjátok már
abba! – avatkoztam bele a vitába. – Kösz csajok, de elintézem. Sam. Ez csak egy
poén. A Violettából, mondjuk, lehetnél Ludmilla. Ő egy igazi sztár! –
kacsintottam a többiek felé. – Pontosabban szupernova. – Amúgy ti Leónosok
vagytok vagy Thomas pártiak?
-
Leon.
-
Leon.
-
Leon.
-
Mindkettő.
-
Leon.
-
Leon.
-
Thomas.
-
Leon.
- Diego! :D –
hangzottak a válaszok.
-
Én eleinte
Thomas fan voltam, de átváltottam Leonra. Úgy is ő győz. Thomas elmegy, aztán jön Diego. – osztottam az észt. :P – Na de mindegy is! Itt
van Tini, Ludmi, Ronaldo és a barátaik! – ekkor már a teremben voltunk. De a
fiúk sehol. Vajon miért? ;) És megjöttek, röhögve, ünnepelve.
-
Gratula, Roni. –
jött oda Boti.
-
Köszi, Boti.
Amúgy ha szeretnéd szétkürtölheted: az új beceneveim Ronaldinho és Ronado. A
második variációt jobban szeretem. – mosolyogtam rá.
-
Muhahahaaa!
Ronaldo, tesó! Gyere ide! – úúúgy megölelgetett! :D És nyomott egy puszit a
homlokomra.
-
Gratu az ifjú
párnak! – kiáltotta el magát Vivi.
-
Hé, még nem
házasodtunk össze! :DD – poénkodott Máté.
-
Úgy van! Köszi
mindenkinek!
-
Sokáig!! – lökte
oda Dani.
-
Kösz, bratyó.
-
Na mi van?
Bratyó vagyok? Igen?
-
Ige..neeee!!
Tegyél le!! – mert felkapott, mint egy zsákot, és cipelni kezdett.
-
Miért? Tudtommal
ezt csinálja egy bratyó. – letett.
-
Na végre! Kösz…
bratyó. :P
-
Elmész a francba
hugi.
-
Álmodozz
szeretett bátyusom. <3 Amúgy akit érdekel facebook-on ki lesz írva.
-
Oké/nézem/lájkolom/kommentelek
oda is… stb. válaszokat kaptam :DD.
A nap további része átlagosan telt. Mondjuk a tesi kivétel,
akkor már fáradtak voltunk. :D Muhahahaa. Szóval, az volt, hogy párba kellett
állni. Persze, Mátéval egymást választottuk. Egymást kellett „lovagoltatni”,
tehát egymás hátán kellett lovagolni. :D Nekem ez nem esett nehezemre, sőt,
kifejezetten élveztem. Na, az már más kérdés, hogy én hogy bírtam el Mátét… xD
Úgy mentünk végig, hogy én fogtam a lábát, ő meg terpeszben fogta
a vállamat és futottunk. Tök jó volt. :D :’D Szakadtunk a röhögéstől, sokan
(köztük én is) fetrengtünk is. :D Tudom, hülyének néznek sokan, de már tényleg
lefáradtunk. Agyban. És ezt is biztos kérdezné az a „sok”: Ezek ilyenkor mit
érezhetnek?
Válaszom: Jobb, ha nem tudod. :DD
Amúgy megbeszéltük Mátéval, hogy minden nap ezen túl megyünk
így egy kört.
Vélemény: Máté, a picipaci. :'D És Dani, a bratyóó. :'D Úgy néz ki, megint elfáradtam agyban. Waa :'D sírok... a röhögéstől. Csak azt nem tudom, hogy min nevetek. :'D no comment. :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése