4. fejezet

Szeptember 3. szerda

Hurrá, 8 óra! Miután rendbe szedtem magam, (magasra fogott haj, fekete sportpóló, türkiz hosszú fazonú pulcsi, sötétkék csőgatya, fekete Kappa cipő) beraktam a reggelimet, amit anyu csinált (meg az uzsit is, mert hosszú napom lesz) és már mentem is ki a kocsihoz. 

Az úton végig Nikivel vibereztem (régi osztálytárs, LB) és mondta, hogy még a nyári szünetben találkozott egy sráccal, aki nagyon tetszik neki, de nem meri elmondani neki. Egyébként Norbinak hívják. Tökre jóban vannak, és nem tudja, hogy a srác csak barátként tekint rá, vagy többként. Szóval. Elköszöntem tőle, mert már a sulinál voltunk. Amint beléptem a terembe, Máté letámadott, hogy „Szia, hugiiii!”, aztán leszögeztük, hogy nem vagyok a húga. Először: mert tényleg nem vagyok a húga másodszor: a tesók, max a legjobb barátnők szólítják így egymást. Hát, nem jutottam

sokra, mert kaptam tőle egy új becenevet: „Riri”. Igen, úgy, mint Rihanna. Azt már nem tudom, hogy a Veronikából, hogy jött a Riri, de nekem mindegy.

Fizikán bejött Királyné a terembe és köszönteni próbált minket, amikor ez történt:

-          Üdvözlöm felség! – állt fel és hajolt meg mélyen Boti. Mindenkiből kitört a röhögés. Kellet neki „Királyhoz” férjhez mennie. 

-          Jó napot Botond, látom, ma egy feleléssel szeretné kezdeni a tanévet!

-          Nem Királyné, csak úri modorom van. 

-          Talán Léna tanárnő, nemde? – válaszolta reflexből Királyné.

-          Nem...vagy de? Mindegy, engedélyezem, hogy elkezdje az órát.

Ezután végre elkezdtük az órát és mivel utálom a fizikát nem nagyon volt jó. A régi sulimban nem szerettem, mert nagyon rosszul tanított a tanárunk. Miután végigszenvedtük a fizikát, egy érdekesebb tantárgy, a biosz következett. Jó, sokat kell rá tanulni, de ez 10.-ben már minden tárgyra vonatkozik. Sajnos. Amúgy az emberi szervezetről tanultunk (egy megszokott ismerkedés után ). Ezután még 6 (igen, 6!!!) órám volt, minegyik jóóóó hosszú. Ebédszünetben Dani odaült Annához (ami engem eléggé aggasztott) és ott bájologtak egymás körül (Jó, ez természetes, ha valaki szerelmes. Gondolom), amikor lementek a büfébe. Ezt követően Domi és Vani ültek oda mellém.

-          Roni, akarsz velünk büfézni?

-          Aha. Köszi.

Vani vett egy chili-s Mexicorn-t, utána beültünk a menzára, ahol Patrikkal futottunk össze. Megint Rolival volt, de Vanira szánt pár percet:

-          Hé, Vani!

-          Igen? – csillant fel a szeme.

-          Leírhatom rólad a matek házit?

-          Öööö... persze. – ezzel szomorúságra váltott a szája.

-          Oké, kösz. Akkor a teremben.

Elég bunkó volt a tesóm, nem értem, hogy miért. Mármint, Vani csillogó szeme (legalábbis nekem) mindent elárult. A kaja krumplistészta volt (+megkezdtem a másik szendvicsemet). Közben sokat beszélgettem a lányokkal és csatlakozott hozzánk Emma, Lili és amint később kiderült, Luca. Ő Sam húga, aki teljesen más személyiségű lány. Nagyon kedves, aranyos és szorgalmas. 5.-es, most került be a gimibe. Tök sokat beszélgettünk, és kiderült, egyáltalán nem hasonlít a nővérére. Amikor már kifelé indultunk, láttam, hogy Anna és Dani kézenfogva sétál és nevet valamin. Ez naggyonn rosszul esett, és gondolom ez meg is látszott rajtam, mert Emma amikor rámnézett ezt kérdezte:

-          Roni, jól vagy?

-          Mi? Ja, igen. Persze. Miért ne lennék jól? – nevettem el magam kínosan.

-          Mert látom, hogy valami nyomaszt.

-          Nem, semmi. Tényleg. – próbálkoztam.

-          Oké. Ha te mondod.

Ezután német következett, amin a „fogalmazás” részt vettük. Írni kellett egy fogalmazást (németül) magadról vagy a legjobb napodról. Én a „magamról” címűt választottam, mert nem tudtam eldönteni, hogy melyik a kedvenc napom.

A tesi lightos volt, „játszottunk”: nemtommianeve’ fogó, kidobófélék. A nemtommianeve’ fogónál az a lényeg, hogy párosával le kell ülni és egy kiválasztott páros üldözi egymást és aki menekül, leül valaki mellé és az amellet ülő feláll és... huhh... mindegy. Szóval elég jól telt ez az óra. Amúgy a nemtommianeve’ fogónál mindenki: „Ne ide! Ne ide! Mondom neeeee!” Szétröhögtük a fejünket az ilyeneken. 

Irodalmon Kelemen belekezdett velünk a könyvbe és verseket is elemeztünk. Nem nagyon szeretem ezt a tantárgyat, mert túl sokat kell rá készülni. Túúúúl sokat.

Uccsó óra után (irodalom) elköszöntem a többiektől és mentem röpire. Befelé menet összefutottam Vanival mert ő is jár röpizni, csak az „alsósokhoz”.

Az edzés jól telt, sok embert megismertem, de azért még a levegő szintet töltöm náluk.

Otthon megcsináltam a leckéket és megtanultam, ami holnapra kell. Bekapcsoltam a gépem, hogy tudjak beszélni Nikivel, de offline volt, úgyhogy ráírtam viberen, hogy jöjjön skypera. Facebookra is felnéztem és láttam, hogy Anna profilképe Danival bővült. És még a családi állapotukat is átváltották „kapcsolatban”-ra. Nagyon szerelmesek lehetnek. A kép 10 perc múlva már vagy 44 likeot kapott. És persze ilyen kommenteket: „Sok boldogságot! ” (Lili) „Jöhet az esküvőőőőőő!” (Boti) „Szépek vagytok együtt!” (Emma) stb. Én inkább nem írtam kommentet. Gyorsan ki is léptem volna, de ekkor rám írt Máté. Másolom:

Máté Marossy: Sya

Veronika Kiss: Hy. Mizu?

Máté Marossy: Semmi különös. De ez már csak így van. Nálad?

Veronika Kiss: Nálam se. Azaz... nem, semmi.

Máté Marossy: Na mondd!

Veronika Kiss: Nem, semmii!

És most váltott át Niki neve skype-on online-ra. Írtam neki, hogy várjon két percet, mert rám írt egy osztálytársam. Közben kitaláltam valami kamutémát, hogy ne menjen el Máté.

Veronika Kiss: Jó, elmondom. Az van, hogy a régi sulimból van egy barátnőm, akinek tetszik egy fiú, és az én tanácsomat kéri, mert nem meri neki elmondani.

Máté Marossy: Hogy hívják a barátnődet?

Veronika Kiss: Niki.

Máté Marossy: Az jó. És most vele beszélsz?

Veronika Kiss: Igen. Skype-olok.

Máté Marossy: Oké. Akkor hagylak. Majd beszélünk, szia! 

Veronika Kiss: Oké. Szia! 

Ezután videochat-eltünk Nikivel, aki kiöntötte nekem a lelkét, és én is neki. Olyan jó volt végre beszélgetni, úgy hiányzik! Régen mindig együtt lógtunk, de most, hogy elköltöztünk minden megváltozott. Küldött egy képet is Norbiról, hogy ez a legjobb képe. Tényleg nagyon helyes srác. Sötétbarna idéző szemek és sötétszőke (jól beállított) haj. Nem csodálom, hogy belezúgott. Egyébként én is ismerem, osztálytársam volt. (Nikinek most is az)

Lementem a nappaliba és megbeszéltem anyáékkal, hogy megnézünk így családi programként egy filmet. Felmentem szólni az öcsémnek is, mert mondta anya, hogy jön a vacsi (éttermi kaja, spagetti). Patrik mindenképpen a Nagyfiúk 2-t akarta megnézni, úgyhogy azt néztük. Amúgy nagyon jó film, egy csomó poén van benne, meg minden. Csináltam popcornt, és elővettem egy csomag chipset, amikkel teljes volt a filmezés. Mindenki elterült a maga helyén és már kezdtük is. Anyáék is élvezték, tök jó családi délután volt. Ezután a szokásos esti teendőim következtek: bepakolás, fürdés stb.. És miután ezekkel végeztem, lementem a konyhába enni egy kis édességet. Egyébként Pöttyös túrórudit ettem. Visszafelé belefutottam apába, aki számomra váratlan dolgot kérdezett:

-          Roni, kérdezhetek valamit?

-          Persze. Mit?

-          Hallottam, amikor Nikivel beszéltél.

-          És pontosan mit hallottál? – kérdeztem félve.

-          Azt, hogy egy fiúról beszélgettek. Ki az? És hogy hívják?

-          Öööö… senki! – füllentettem.

-          Figyelj Roni, én nem akarok faggatózni, de féltelek. Csak apai szeretetből kérdezem.

-          Jóóóó! Niki belezúgott egy Norbi nevű fiúba. Nagyon rendes srác.

-          Mást nem akarsz mondani? Te nem vagy szerelmes?

-          Nem. Majd ha valami komoly alakulna, akkor szólnék. – nem feszegettük tovább a témát, egy jóéjt puszit nyomtam az arcára és felmentem a szobámba.

Nem tudtam elaludni, ezen a beszélgetésen gondolkoztam egy ideig, de amikor belenyugodtam se tudtam aludni. Ha apának nem is, anyának elmondom ezt a témát. Ez már csak ilyen csajos dolog. Ránéztem a telefonomra, aztán már el is tettem. Nem tudtam mit kezdeni magammal. Forgolódtam, majdnem megfulladtam, de végül sikeresen elaludtam. Arról álmodtam, hogy Máté vagy Dani (nem emlékszem az arcra, de rájuk hasonlított) megcsókolt. Szóval ezért nem tudtam elaludni! Valahogy éreztem, hogy nem a beszélgetés miatt van!

Vélemény: Wow

Nézzetek be a facebook oldalunkra is: ∞Roni naplójaღ †