5. fejezet

Szeptember 4. csütörtök

Ma nagyon rossz napom volt! Egyszerűen nem tudom, hogy csinálhattam ezt! Totál hülye vagyok! De elölről. Reggel minden rendben volt, bementem a terembe és lepakoltam a padomhoz. Rájöttem (Emma mondta), hogy tesivel kezdünk, úgyhogy gyorsan lesiettem az öltözőbe és öltözés közben hallottam, ahogy Anna Lilinek áradozik Daniról, hogy milyen aranyos meg minden és nagyon odavannak egymásért. Ja, az is kiborított, hogy már nyalták-falták egymást (ami, ha nyugodt vagyok így hangzik: „Már smárolnak is!”). Akaratlanul is bedühödtem. Megpróbáltam fékezni az indulataimon, de nem ment.

-          Na jó, hagyjál fel ezzel az egésszel, oké?! – kezdtem kissé dühösen.

-          Mivel? – riadt meg tőlem Anna.

-          Hát a folyamatos áradozással Daniról! Igen, helyes, aranyos, kedves, meg minden. Igen, én is észrevettem. Úgyhogy nem kell minden mondatodban benne lennie! Ja, benne lehet, de te ne legyél mellette! – fakadtam ki hirtelen.

-          Jaj, bocsánat nem tudtam, hogy féltékeny vagy! És megjegyezném, szállj le a pasimról!

-          Hozzá se szóltam, mit vagy kiakadva?! Te vagy ráragadva, mint rágó a pad aljára!

-          Mivel a pasim! Eddig nem esett le?!

-          Gyerekek, mi van ott bent? – szállt be a beszélgetésbe Bognár, a tesitanár.

-          Semmi! – feleltük egyszerre.

-          Rendben, de gyertek ki! Óra van.

-          Oké.

A tesi a nap WOW része! Wow. Anna persze berágott rám, és én is rá, úgyhogy kosarazás közben „véletlenül” engem talált el. Úgy történt, hogy Anna megszerezte a labdát és én mivel nem gondoltam, hogy nekemvágja, odaálltam, hogy „addja ide!”, persze, magasba tett kézzel. Amikor rádöbbentem, hogy engem céloz, komolyan, rettegtem. Ahogy én láttam habzott a szája, vicsorgott és a szeméből a „mindjárt meghalsz” tekintet sugárzott. Lehet, hogy csak én képzeltem ilyennek, de elég ijesztően nézett ki. A következő pillanatban egy kosárlabda landolt az államon (azon a ponton, ahol ha ütést kapsz, K.O. leszel!!!). A többire nem emlékszem, mert elájultam. A következő emlékem, hogy az iskola orvosijában ébredtem, ahol egy csomó fej bámult. Vagyis, az osztálytársaim.

Amikor már mindenki kiment, Máté még bennmaradt velem. Felültem és ő mélyen a szemembe nézett. Mindent leolvastam a szeméből, az érintéséből, ahogy az arcomhoz nyúlt, és a közelségéből. Lassan közeledett felém, és nekem megdobbant a szívem, amikor összeért az ajkunk… írnám ezt. De nem. Máté felült mellém az ágyra.

-          Roni. Jól vagy?

-          Persze, minden rendben. Örülök, hogy itt maradtál velem.

-          Én meg annak örülök, hogy te örülsz. – kínos csönd…

-          Törjük meg a kínos csöndet!

-          Figyelj, Roni.

-          Igen?

-          Én azt hiszem, hogy… szeretlek.

-          Öööö… hát én is azt hiszem. – mosolyodtam el. – Tudod, még soha nem volt barátom. És szerelmes se voltam még. Úgyhogy elég kellemetlenül érzem magam.

-          Én is. Még nem tudom, hogy milyen szerelmesnek lenni, de te tetszel.

-          Ööö… Kösz?  Ó! Mártudom, hogy mi lesz a beceneved!

-          Mi?

-          M&M’S. Mert Marossy Máté és az enyém, ezt jelképezi az ’s. Csak E/3-ban. 10-es skálán mennyire vagyok okos? J

-          10. Találsz ki magadnak is egy becenevet? Jól jönne.

-          Persze, hogy! Csak van valami fikarcnyi kis fantáziád.

-          Oké. Ööö… Mókuska? Nem, nem. Ööö… Nyuszika, ez az! Te leszel az én kis Nyuszikám.

-          Oké. Tényleg nincs fantáziád! – erre mind a ketten elröhögtük magunkat.

Ekkor újra fekve találtam magam, Máté a kezét nyújtotta, hogy fölsegítsen. Akkor még nem sejtettem, de így már tényleg egyszerű és világos.

Az előbb történteket meg akartam vele beszélni, úgyhogy kissé akadozva, de elkezdtem.

-          Ööö... Máté.

-          Igen? Jól vagy?

-          Persze, de én másról szeretnék veled beszélni. Arról ami az előbb történt.

-          Nem tudom, hogy mire gondolsz. Mikor?

-          Az előbb. Na mindegy. Szóval. Te ezt így tényleg akarod csinálni?

-          Mi? Mit?

-          Oh, basszus! – suttogtam. – Semmit. Tényleg. Bocs. Semmi. Felejtsd el, amit mondtam! – és ekkor jöttem rá, hogy mindezt csak álmodtam.

-          Oké. – gondolom hülyének nézett. Volt rá oka.

Leszálltunk az asztalról és elindultunk a termünk felé. Máté bekísért a terembe (a töri végét még elcsíptem), Lenke tanárnő éppen a rómaiakról beszélt. A csengő meg is szólalt, amikor belépett az iskolaorvos. Azt mondta, hogy mázli, hogy nem ficamodott ki az állkapcsom. Még jó, hogy csak ennyi bajom lett. Szünetben mindenki odajött hozzám és kérdezték, hogy, hogy vagyok.

Dominál volt is egy fájdalomcsillapító tabletta és odaadta nekem, majd megszólította Annát:

-          Hallod Anna, még szerencse, hogy a Roni megúszta ezt, mert az álla is kificamodhatott volna!

De Anna rá se hederített, hanem kiment Danival a teremből. Ezután Emma és Domi leültek mellém és együtt hallgattunk zenét. Ettől egy kicsit fel is vidultam, mert Rihanna zenéje mindig jó érzéseket sugároz belém a hangjával. Ezután egy infónk következett, ami szerencsére egy laza óra, így csütörtökön. Az óra elején elméletet vettünk az első számítógépekről (nagyon durva, hogy régen akkora volt egy számítógép, mint egy szoba), majd óra végén bekapcsolhattuk a gépet és mindenki szabadon netezhetett. Én benéztem pár blogra és felnézetem a gyakorikérdésekre, hogy megnézzem van-e valami jó tanács erre a dologra, ami ma történt velem. Találtam is párat, úgyhogy majd megpróbálom felhasználni őket. Ezután felnéztem a twitteremre és láttam, hogy Ariana Grande új képet töltött fel a mostani koncertjéről. (Egyszer én is elmennék egy fellépésére, remélem ide is jön egyszer. Never Say Never!) Miután kiléptem, a facebookomat is csekkoltam és Anna letiltott engem. Annyira szánalmas! Ekkor megjelent Domi ablaka, másolom:

Dominika Veres:hello. mizu? látom rajtad, hogy nagyon dühös vagy. Miért?

Veronika Kiss: Sziu. Semmi ..............na jó igen. Anna letiltott facebookon! Annyira szánalmas!

Dominika Veres: hát nagyon! amióta a Danival jár, azóta nagyon beképzelt liba.

Veronika Kiss: Jah és olyan gáz, hogy még eszre se veszi!

Dominika Veres: hát igen. na most szerintem ki kéne már lépni, mert mindjárt csöngetnek. Sziu! 

Veronika Kiss: OK. Sziuuuu! 

És Dominak tényleg igaza volt, mert miután kiléptem már rögtön meg is szólalt a csengő. Ezután visszamentünk a termünkbe és előpakoltuk a kémiát. Még ezen a héten nem volt kémia, úgyhogy ma is be kell mutatkoznom egy tanárnak. Szünetben Domival és Vancsival lógtam a folyosón és sokat röhögtünk Domi gördeszka tudásán (ahhoz képest, hogy kezdő, elég ügyes), aztán pár perc múlva már a fiúk gurulgattak a deszkán, hogy megmutassák, hogy, hogy is csinálja ezt egy „profi” deszkás. A tanárok utasítására sajnos abba kellett hagyni, de azért elég vicces volt. Csöngetés után egy vicces férfi tűnt fel az ajtóban és sok kellék is volt nála. Volt főzőpohár, valami por (nem tudom mi) és egy lombik. És ekkor lesett, hogy ő a kémia tanárunk. Ő volt eddig az egyik legjobb fej tanár, akit ismerek a suliból és az óra is izgalmasan telt. A tanár, Hegedűs Zoltán sok kísérletet mutatott be és aztán megfejtettük közösen a reakciókat. Mivel elég aktív voltam az órán kaptam tőle egy kisötöst és még a nevemet is megjegyezte. (és amikor felszólított akkor a becenevemet használta) Most az egyszer elmondhatom, hogy imádom a kémiát, pedig eddig nem nagyon szerettem, mert a Zsuzsa tanárnő a régi sulimban mindig pikkelt rám és sokat is feleltem nála. Óra után még két nyelvi óránk volt, egy angol és egy német.

 Órák után elhagytuk a sulit és éppen indulni akartam, amikor megláttam Mátét. Úgy gondolta elkísér, hogy nehogy útközben elájuljak az utcán. (olyan figyelmes) Útközben sokat beszélgettünk és telószámot is cseréltünk. Egészen a kapuig elkísért és ezután már el is ment. Amikor beléptem a tesóm hangja csapta meg a fülem, aki éppen valami videojátékot játszott. Rá is szóltam:

-          Szia! Neked nem kéne tanulnod? Ma későn lesz edzésed!

-          Cső! Hallottam, hogy voltál ma az orvosiban. Mi történt veled??

-          Ne válts témát!

-          Jó, olyan gonosz vagy!

-          Tudom, de hát, ha anya nincs itthon én vagyok a főnők!

-          Ez nem igazság!

-          Deeeeeeee!

-          Neeeeeeeeeem!!!

-          Na jó van egy ajánlatom, ha megcsinálod a leckéd akkor nyomkodhatsz tovább csak engem hagyjál addig békén!

-          Oks.

Azzal ki is nyomta a játékot és felment a szobájába. Én leültem az asztalhoz és megmelegítettem a kaját, amit anyu hagyott nekünk otthon. Finom volt (tészta tejszínes szósszal). Ebéd után gyorsan megtanultam holnapra, amit kellett és átöltöztem valami kényelmesebb ruhába. A fekete cicagatyámat és a New York feliratos pólómat választottam. A szobámban átismételtem a kedden tanult táncokat, mivel ma is volt táncórám. Pár óra múlva el is indultam, de előtte még bekészítettem egy üveg vizet a táskámba. Mivel nem most mentem elsőnek ezért tudtam a pontos helyet és a gépemen is megnéztem előtte a buszok járását. Végül felszálltam a 224-esre. A táncon vettük tovább a táncokat majd váltottunk egy másik stílusú táncra, a hip-hopra. Ez az egyik kedvenc műfajom és a zenék is nagyon jók ebben a műfajban. Az táncolás jó volt és miután hazamentem már anya is otthon volt és éppen egy magazint olvasgatott. Megkérdezte, hogy el akarom-e olvasni. Mivel épp nem volt semmi teendőm belelapoztam. Az újság címe: Cosmopolitan és na, ki volt a címlapon.................. Ariana Grande. 

A címlapon nagyon szép volt, bár mikor nem az. Ezen kívül voltak benne szépségtippek, öltözködés trendek és minden csajos téma, amit szeretek. Miután elolvastam visszaadtam anyának, de ekkor kiderült, hogy nekem vette csak gondolta beleolvas előtte, mert érdekelte őt is mit tartalmaz. Az ajándék, pedig egy szempillaspirál volt. Nemsokára Patrik és apa is hazajöttek és néztük együtt a TV-t. A kedvenc sorozatunkat, az Így jártam anyátokkal!-t. Imádom! Este olvastam egy kicsit a Bábelt majd átvettem a nyuszis pizsimet és elmentem aludni. (bár előtte még bepakoltam és lemostam a sminkem is)

Vélemény: Elég rossz volt a nap, és ez a végére sem lett nagyon másképp. Még le is égettem magam. Wow. Komolyan, ehhez tehetség kell! 

Nézzetek be a facebook oldalunkra is: ∞Roni naplójaღ †