Augusztus
31. vasárnap
Kedves naplóm… ajj, hogy kezdjem? Azért kezdem
írni ezt a naplót, mert… Uhh. Ez nehezebb, mint gondoltam. Oké, akkor az
elején. Nagyon izgulok az új suli miatt. A táskámba már bepakoltam. Hirtelen
kinyílt a szobám ajtaja. Persze, hogy a tesóm tört be hozzám, hiszen nem
szokása kopogni, ezért egyszer ki is tettem már egy feliratot, hogy:
„KOPOGJ!!!”. Hát nem vált be. Most azzal a kifogással jött, hogy „márpedig neki
pénz kell”. Méghozzá egy új converse
cipőre. A végén sikerült meggyőznie, de már előre érzem, hogy ez nem volt jó
ötlet, mert a múltkori pénzemet is buktam. Ezután kikészítettem az ünneplőmet
és begumiztam a hajam. Mivel anya szólt, hogy kész a vacsi, lementem a lépcsőn
és segítettem neki megteríteni az asztalt. Az öcsém undorító szokása szerint
belenyúlt a kezével a kajába, erre én rácsaptam. Rossz ötlet volt. Visszaütött.
Persze anyuék rögtön reagáltak és egy „hagyjátok már abba” kiáltással
elintézték a dolgot. Amúgy a kaja ízlett, mint mindig, ha anya csinálja.
(rántott hús sült krumplival) Miután segítettem elmosogatni, fölmentem a
szobámba és bekapcsoltam a laptopom. Miközben csekkoltam a facebook-ot, Ariana
Grande-tól hallgattam a The Wayt.
Mivel senki nem volt fönt, csak lementettem pár képet és már ki is nyomtam a
gépet. Ez rímelt. Unalmamban levettem a polcomról a Hűvösvölgyi Suli 3. részét. (Az 1.-t és
a 2.-at már kiolvastam. És mily meglepő módon tetszett. Miután már égett a szemem
az olvasástól, lezuhanyoztam és bebújtam az ágyamba. Amikor nem tudtam elaludni
az izgalomtól, elkezdtem nyomkodni a telefonom. (LG Optimus L7 II) Patriknak
megint úgy támadt kedve, hogy beront a szobámba.
-
Roni!
Láttad a hajzselémet?
-
Én?
Szerinted én tettem el a te hajzselédet? Nem is használok hajzselét!
-
Tudom.
De kitolni szeretsz velem.
-
Azért
a hajzselédet nem tenném el. Az számodra kincs.
-
Utállak!
-
Én
is téged!- ó de imádom ezt a testvéries köszönést! Egyébként megtalálta… a fürdőszobában…
a polcon… a HELYÉN!!!
Egy óra múlva rohadt hangos zenét hallottam kintről,
így hát kikászálódtam az ágyból és a zaj után menve megtaláltam a forrását…
Patrikot. Kopogtam az ajtón és miután nem nyitotta ki, benyitottam. Éppen a
kedvenc együttesétől (Bastille) hallgatta a Pompeii-t. A számot nem utálom, de,
hogy az éjszaka közepén ordít, az már zavar. Semmi áron nem akarta lehalkítani,
úgyhogy elkoboztam a lejátszóját, aztán elkezdtem sprintelni a szobám felé,
hogy nehogy utolérjen. Magamra zártam a szobám ajtaját és elaludtam. Volna.
Mivel nem tudta visszavenni a zárt ajtón keresztül, csomó ideig dörömbölt.
Végül csak feladtam és odaadtam neki azt a lejátszót.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése