2015. január 28., szerda

16. Fejezet

Szeptember 15. hétfő

A csodálatos hétvége után megint egy újabb hét suli jött. Elég nehéz volt felkelni a (NAGYON) későn fekvés miatt. Lementem a nyuszis pizsamámban és megettem az reggeli müzlimet, aztán beszóltam Patriknak, hogy ébredjen. Ő is beszólt, de nem valami szépen. Más értelemben. Ő is álmos... A suliból majdnem elkéstünk, de végül szerencsére beértünk. A hétvége jó volt, de ez egy rohadt szerencsétlen nap. Az első kis jel, hogy rossz terembe mentem 2. órára... Persze időben rájöttem. Majd, ahogy ki akartam venni a táskámból a könyvem, bevertem a fejem a padba. Léna (Királyné), a matek tanár észrevette és próbált kedvesen beszélgetni, megkérdezte, hogy jól vagyok-e stb. Ebben csak az volt a rossz, hogy elkezdtem hebegni valamit, amikor kérdezett, de nem figyeltem... Éppen Botit néztem, aki valami fura táncot járt, és egy Burger King-es papírkoronát próbált Királyné fejére rakni. Pechére megfordult... 
- Nagyon vicces Botond! Nem unta még meg az évek alatt?
- Tanárnő, ezt nem lehet megunni. Annyira jó neve van! Nem tehetek róla. 
    

Királyné kiment, majd Botihoz szóltam. 
- Hát ez nagy volt!
- Kösz, tudom - mondta önelégült képpel. - Komolyan, miért megy hozzá Királyhoz, tudhatta volna, hogy vele ilyen sorsa lesz. - röhögött fel. - Amúgy te mit botladozol itt?
- Bevertem a fejem. Nem botladozok.
- Jaaa! Azt hittem, hogy csak úgy táncikálsz. Jársz táncra, gondoltam szeretsz csak úgy magadba ugrándozni. Ha. Ha. Ha.
- Persze, csak úgy elkezdek kánkánozni a suli közepén! Hülye - röhögtem el magam. 
Ez volt a nap fénypontja. Sam megint balhét csapott, de ezennel Vanin csattant az ostor. Szemtanúja voltam a veszekedésnek:
- Vani, hallottam, hogy voltál Domi partiján. Hogy érted el ilyen kicsiként, hogy meghívjanak?
- Egyszerű. Jóban vagyok velük. 
- Persze... Vagy őket is megzsaroltad!
- Mivan?! 
- Fogadok azért jöttél most ide, hogy megzsarolj! Hogy megmond mit kérsz a karkötőmért amit elloptál tőlem! - nyújtotta a kezét Samanta, hogy Vani odaadja a karkötőt.
- Mi?? Én nem loptam el semmit! Ráadásul te jöttél ide hozzám!
És odament Domi.
- Sam, ott van a karkötő a kezeden! Ez megint milyen terv akart lenni? Megvádolsz egy hetedikest csak azért mert nem vagyunk jóban? Ez beteges. De nem is érdemes kiosztanom téged. Gyere Vani! - és kézenfogva elhúzta hozzánk Vanit. 
Az angol jó volt, és annnnyira szeretek angolul beszélni. ❤️ Aztán német jött. A tanár felajánlotta, hogy mehetek versenyre, Vivivel (Chren) együtt. Eddig nem is nagyon beszéltem vele, de tök jófej. És jól tud németül. Ő egy baseball sapkás, bőpulcsis stílusú csaj. Ő ezt szereti. Legalább egyedi. Mondtam neki, hogy beszéljen Annával (jóban lennének, kb ugyanaz a stílusuk) és jöjjön oda hozzánk szünetekben, ha szeretne. Általában csak egyedül van és zenét hallgat. Megbeszéltük, hogy holnap délután átjön és gyakorlunk a versenyre. Adott pár felkészítő feladatot, amit megcsinálunk majd. Szilágyi, a német tanár azt mondta, hogy van egy meglepetése nekünk a verseny utáni németóra előtt. Izgulok:)
Ebéd után Partikkal a suli előtt találkoztunk, és hazaindultunk. Már csak két utcányira voltunk a háztól, amikor elkezdett zuhogni az eső. Amikor már az utcánkban voltunk, elkezdtünk futni. Ekkor jött a nap legrosszabb része. Megcsúsztam, és hátraestem a kezemre és a fejem is bevertem, megint. Csak néztem az arcomra hulló esőcseppeket, és hirtelen minden lelassult. Nem bírtam megmozdulni.
- Úristen Roni, jól vagy?! - jött oda Patrik, és felsegített.
- Aú. A-ú. Nem bírok megmozdulni. Várjunk egy kicsit. - egy perc elteltével újra megpróbált felhúzni. Végre sikerült.
- Megvagy?
- Persze, csak kicsit fáj a kezem. Meg a fejem. És a seggem.
- Gyere, hazamegyünk. 
Otthon az öcsém segített átvenni a vizes ruhámat, mert a bal vállam nagyon fájt. Hozott rá (és a fejemre) jeget, majd felkötöttük egy sállal. A kanapéra megvetette az ágyam, és lefeküdtem pihenni. Azóta csak TV-t nézek és naplót írok. Pont a másik kezem sérült. Anya hazaért, és persze nagyon megijedt, de mondtam neki, hogy jól vagyok. Csinált nekem palacsintát és bekente a fájós részeket gyógykenőccsel. A tesóm is tök jófej volt.:) Nem csesztetett. Apa is megijedt, de megnyugtattuk. Hát ezért van ilyen sok időm.
      


Vélemény: Szerencsétlen vagyok. Remélem jól leszek holnapra. Olyan gondoskodó családom van.❤️ szeretem őket. 
Ui: fájok. (mindenem fáj!!!) 

2 megjegyzés: